Mit tegyünk, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szerettük volna?

„Ha tesztelni szeretnéd a memóriádat próbálj meg visszaemlékezni arra, hogy a mai naphoz képest pontosan egy évvel ezelőtt mi miatt aggódtál.” E. Joseph Cossmann

Az életünk nem mindig alakul úgy, ahogyan szeretnénk. Vannak napok, amikor úgy tűnik, mintha semmi sem akarna összejönni….Már a nap elején megcsúszunk valamivel, aztán nem tudunk időben odaérni ahova szeretnénk, aztán a következő helyre sem és közben rájövünk, hogy elfelejtettünk magunkkal vinni valamit, ami pedig fontos lett volna. Esetleg elhagyjuk a kulcsainkat, iratainkat…

Lehet, hogy hosszabb ideig is eltart az az időszak, amikor úgy érezzük, hogy most nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene. Hogy mintha ez most nem a mi hetünk, hónapunk, akár évünk is lenne, és alig várjuk már, hogy túl legyünk rajta.

Általában egy bizonyos dátumhoz kötjük a végét (majd a jövő hónapban, majd ősztől, majd jövőre, stb.) és reménykedünk abban, hogy akkor majd tényleg jobbra fordul a sorsunk…J Csakhogy most kell élnünk, ebben a pillanatban, ezen a napon, pont ott, ahol most vagyunk, és ebből kellene a lehető legtöbbet kihozni.

Ha a helyzeten nem is tudunk változtatni, egyvalamit akkor is tudunk befolyásolni: azt, ahogyan a helyzethez állunk. Nem mindegy, hogyan „fordítjuk le” magunknak azt, ami velünk történik. Ha elkezdünk rajta rágódni és sajnálni magunkat, akkor csak belekerülünk egy negatív spirálba, mi egyre lejjebb fog húzni és azon vesszük észre magunkat, hogy nem elég, hogy mindenféle rossz történik velünk, erre még egy lapáttal ráteszünk azzal is, ahogyan gondolkodunk erről az egészről.

Ilyenkor érdemes egy kicsit más szemszögből ránézni a helyzetünkre. A következő néhány pontban összeszedtem néhány olyan gondolatot, ami segíthet, hogy könnyebben átvészeld az ilyen időszakokat (esetleg még valami pozitívumot, fejlődési lehetőséget is találj bennükJ

Mit tehetünk ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk?

 

  1. Teljesen OK, ha időnként nem minden alakul úgy, ahogy szeretnénk….Ismerd be magad előtt is a rossz érzéseidet!

Mindenkinek vannak rosszabb időszakai. Van, hogy úgy érzi, minden összeesküdött ellene és ez alól nincs kivétel, tényleg bárkivel előfordulhat, bármilyen helyzetben is van. Ne állj ellen ezeknek az érzéseknek, ne tagadd le vagy fojtsd el őket, hanem inkább ismerd be, hogy igen: ez most nem jött össze/rossz a kedvem/ nem így terveztem! Engedd meg magadnak, hogy egy darabig rosszul érezd magad miattuk!

Ha pedig nagyon feszültnek és idegesnek érzed magad, akkor helyezd át a figyelmedet a múltról (azaz a múlton való rágódásrólJ) és a jövő miatt érzett aggodalomról (mert ezt a két dolgot szoktuk leginkább csinálni, ha nem jönnek össze a dolgok) a jelenre.

Két dolgot érdemes ilyenkor kipróbálni:

  • Egy-két percre csukd be a szemed és koncentrálj a légzésedre. Semmi másra ne figyelj és gondolj csak arra, ahogyan a levegő ki – és beáramlik, ahogyan a levegőt veszed illetve kifújod. Vegyél mély levegőt és lassan fújd ki. Ha valóban csak erre figyelsz, akkor ez a pár perc elég lehet arra, hogy egy kicsit megnyugodj.
  • Pár percig figyeld meg a körülötted lévő világot! Az embereket, ahogy az utcán mennek. Milyen ruhában vannak? Az időjárást. Süt a nap? Erősen vagy gyengén süt? Milyen érzést ad?

Ha végigcsinálod ezt a két gyakorlatot akkor észreveszed majd, hogy a múlton illetve a jövő való aggodalomból visszatértél abba a pillanatba, ahol éppen most lenned kell, és amire valóban lehet hatásod: a jelenbe.

Amikor pedig már egy kicsit megnyugodtál, elkezdhetsz gondolkozni azon, hogy mit is lehet kezdeni a helyzettel

  1. Lépj vissza egy lépést, és próbálj meg ’távolabbról’ tekinteni a problémádra

Felteheted magadnak a következő kérdéseket:

  • Tulajdonképpen mi a probléma? Próbáld meg minél konkrétabban, pontosabban megfogalmazni! Lehet, hogy amint részletesen megfogalmazod magadnak látni fogod, hogy valójában nem is akkora a gond, amint amilyennek elsőre látszott.

Aztán helyezd egy kicsit tágabb perspektívába:

  • Én vagyok az egyetlen ember a földkerekségen, aki ilyen problémával szembesül? Soha, senkinek nem volt még hasonló problémája? Vagy azért ez előfordul mással is? J
  • Milyen hatással lenne ez az életemre 1 év múlva? Hát 5 év múlva? Lesz-e jelentősége 10 hét múlva, 10 hónap múlva, netalántán 10 év múlva?

 

  • Mi a lehető legrosszabb kimenetele ennek a dolognak? Hogyan alakulna, ha a lehető legrosszabb lenne minden?

 

  1. Próbálj a nyomára bukkanni annak, hogy tulajdonképpen mi az, ami miatt feszült és ideges vagy!

Sokszor előfordul, hogy nem is az adott helyzet miatt vagyunk mérgesek, hanem sokkal inkább magunkra haragszunk. Lehet, hogy nem is a konkrét szituáció a baj, hanem az, hogy azt magunkban már továbbgondoltuk és elképzeltük, hogy ennek milyen messzemenő, negatív következményei lehetnek.

Pedig lehet, hogy csak annyi az egész, hogy elkésünk a munkahelyről – ami bárkivel előfordulhat – mégis továbbgondoljuk és egészen addig is eljuthatunk, hogy azt képzeljük, ezen fog múlni a fizetésemelés/előléptetés/stb.. Holott ilyen bárkivel megtörténhet!

  1. Elemezd ki a helyzetet részletesen!

Tedd fel magadnak a következő kérdéseket:

  • Mi is történt pontosan?
  • Mi a zavaró/stresszt, szorongást keltő ebben a helyzetben?
  • Mi a következő lépés, amit most tehetek? Legyen az bármilyen pici lépés is, ha megteszed, akkor máris elmozdultál abból a helyzetből, ami miatt rosszul érezted magad!
  • Tedd meg ezt az első lépést, amit meg tudsz most tenni!

Az egésznek az a titka, hogy azokra a lépésekre koncentrálsz, amiket valóban meg tudsz tenni, így visszaszerzed a kontrollt, az ellenőrzésedet az események felett. Lehet, hogy ezek a lépések rögtön nem változtatják meg az egész helyzetet, de segítenek abban, hogy azt érezd, hogy befolyásod van arra, ami veled történik.

  1. Értékeld a helyzetet abból a szemszögből, hogy hogyan, miért is történt ez meg?

Tegyük fel, hogy reggel van, és úgy tűnik, megint el fogsz késni a munkahelyedről. Természetes, hogy ez bosszant és rosszul érzed magad miatta. A dühöngés helyett azonban közelíthetsz egy kicsit máshogy is az egészhez.

Próbáld meg tárgyilagosan kielemezni! Miért történt mindez? Meg lehetett volna előzni? Mit kellene máshogy csinálnom, hogy legközelebb ne késsek el?

A legtöbb dolog nem a semmiből jön, hanem valamiért bekövetkezik (például reggel eleve kapkodva indultál el otthonról és ez vezetett az összes többi probléma bekövetkezéséhez is), szóval próbáld megtalálni, hogy min tudnál változtatni az életedben, amivel megelőzhetnéd, hogy legközelebb is hasonló történjen veled!

  1. Tekints úgy erre az egészre, mint egy akadályra amit le kell küzdened!

’A személyiség nem csendes, nyugodt, eseménytelen környezetben tud fejlődni. Csakis tapasztalatok, szenvedések erősítik meg a lelket, hoznak el tiszta látásmódot, inspirálnak ambícióra és vezetnek sikerre.’(Helen Keller)

Mit gondolsz erről az idézetről? Igaz lehet? Lehet, hogy valamiért szükséged van/volt erre a tapasztalatra ahhoz, hogy fejlődni tudj?

Gondold végig: Mit tanultál ebből az egészből? Mi az, amit a jövőben máshogy fogsz csinálni?  Vagy ha nem tudod máshogy csinálni, mi az, amit elfogadsz majd úgy, ahogy van?

7.Dolgozd fel az érzéseidet!

Sokan vannak úgy, hogy inkább nem beszélnek a problémáikról, mert nem akarnak senki mást azzal terhelni. Úgy vannak vele, hogy majd valahogy túl lesznek rajta egyedül is, addig pedig minek arról beszélni? Helyettük úgysem tudja senki más megoldani…Első hallásra úgy tűnik, hogy milyen nemes és nagylelkű cselekedet is ez, kímélet a környezet, a velünk együttélő emberek felé.

Ezzel csak az a gond, hogy ha a rossz érzéseinket, feldolgozatlan problémáinkat mindig magunkban tartjuk, akkor azzal csak magunknak ártunk é később ez különböző betegségek, testi tünetek formájában visszaüthet.

Ha nem dolgozzuk fel a problémáinkat, rossz érzéseinket akkor azok megoldatlanok maradnak, és nagy esély van rá, hogy újra és újra visszatér ugyanaz a probléma, esetleg kicsit más formában, mint korábban.

Hogyan lehet feldolgozni a problémákat? Itt van néhány lehetséges megoldási mód:

  • Írd le azt, ami bánt! Minél részletesebben írod le, annál jobb! Ilyenkor ne foglalkozz azzal, hogyan fogalmazol, mennyire kerek mondatokat sikerült leírni csak írd le őket úgy, ahogy eszedbe jutnak! Ne törődj a helyesírással sem, sőt, ha kézzel írsz akkor azzal sem, hogy mennyire írsz szépen! Ennek a gyakorlatnak a lényege az, hogy megkönnyebbülj nem az, hogy szép kerek esszét írjJ
  • Mondd el valakinek, ami bánt, ami történt veled! Ha vannak olyan barátaid akikkel őszinte lehetsz akkor beszéld át velük ezt az egészet! Nyugodtan panaszkodhatsz, kibeszélheted az egészet hiszen tudod: minden jobb annál, mintha ezeketz magadban tartanád!
  1. Adj magadnak egy kis időt/állj meg pihenni egy darabig!

Sétálj, hallgasd a zenét, nézz meg egy filmet vagy csak aludj egyet. Menj el mozogni egy kicsit, szellőztesd ki a fejedet, a gondolataidat! Lehet ez egy séta, lemehetsz a konditerembe is vagy futhatsz egyet, a lényeg, hogy feltöltsön és kikapcsoljon egy kicsit és máris egészen más megvilágításban fogod látni a problémádat!

 

  1. Ne rágódj túl sokáig azon, ami történt!

Tudatosítsd magadban, hogy vannak mások is, akik hasonló problémákkal küzdenek, hogy nem te vagy az egyetlen, akivel ez megtörténik…És emlékeztesd magad még egyszer arra, hogy semmi baj nincs azzal, ha időnként rosszabb időszakaink vannak, ez az élet része és senki nem kerülheti el.

Az viszont már rajtunk múlik, ahogyan a helyzetre reagálunk.

Ha csak bosszankodunk rajta akkor az nagy eséllyel sehova nem fog vezetni azon kívül, hogy csak még rosszabb lesz a hangulatunk és még kevésbé lesz kedvünk bármit is csinálni. Folyton abban az ördögi gondolatkörben fogunk forogni, miszerint: Ez nem igaz, hogy velem már megint ez történt, ezt nem hiszem el! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Már megint!

Rágódás és mérgelődés helyett inkább tedd meg a legtöbbet, ami tőled telik de nem stresszeld magad túlságosan azon, ha nem minden alakul úgy, ahogy tervezted!

 

  1. Gondold végig, hogy mi az, ami viszont jól megy, aminek örülhetsz!

 

Olyan nincs, hogy valakivel csak rossz dolgok történnek, és soha semmi jó. Biztosan van a te életedben is számtalan olyan dolog, aminek örülni lehet. Keresd meg őket! Lehetnek ezek egészen kis apróságok is, például, hogy vannak igazán jó barátaid akikben megbízhatsz vagy egy otthonod, ahol nyugalom és kényelem vesz körül vagy csak annyi, hogy tavasz van és egyre többet lehet kint lenni a természetben J

  1. Vond le a tanulságot az esetből és okulj belőleJ

Talán ez az, amit a legkevésbé szeretünk hallani, mert egyrészt túl sokszor hallottuk annak idején az iskolában és már akkor sem volt semmi eredményeJ Másrészt sokszor úgy tűnik, hogy a velünk történt rossz színtiszta kiszúrás és semmi, de semmi értelme nem volt, nemhogy még próbáljunk meg tanulni is belőle?!

Pedig fontos lenne, hogy le tudjuk vonni a megfelelő tanulságot a történtekből, és amiben lehet, javítsunk a helyzeten. Óvatosan kell azonban bánni az ilyen tanulságok levonásával. Mert az első reakciónk könnyen az lehet, hogy a jövőben az ilyen helyzeteket érdemes gondosan elkerülni. Semmi különös nincs abban, ha erre a következtetésre jutunk, a legtöbb embernek általában ez tűnik a legbiztonságosabbnak. A baj csak az vele, hogy ha mindig azt az egyetlen módot alkalmazzuk a problémáink megoldására, akkor fennáll a veszélye, hogy egyre bátortalanabbak leszünk, ha új dolgokba kellene kezdenünk. Vagy százszor is átgondolunk, agyon-analizálgatunk egy helyzetet…

Ahelyett, hogy a „ha legközelebb hasonló helyzet adódna abba bele sem megyek/messziről elkerülöm” típusú megoldást alkalmaznád, inkább gondold végig:

  • Mi az, amit tanulhatok ebből a helyzetből?
  • Mit tudok legközelebb máshogy csinálni, hogy ne ismétlődjön meg?
  • Mi az, ami rajtam múlt (és azon tudok változtatni) és mi az, ami nem (azt pedig megpróbálom elengedni)?

Mindenki hibázik időnként, ez elkerülhetetlen! Az viszont, hogy a hibáinkból mennyit tudunk tanulni és hogyan hasznosítjuk a negatív tapasztalatainkat, az már csak rajtunk múlikJ

  1. És ne feledd: mindig lesz új nap, mindig jönnek új lehetőségek!

Amikor a legrosszabbul érezzük magunkat akkor sem szabad elfelejteni, hogy ez nem marad így örökké! Lehet, hogy néha úgy tűnik, hogy minden reménytelen és sosem lesz jobb. De sokszor egyetlen apró változás, az életnek egyetlen területe ahol kicsit jobban mennek a dolgok elég ahhoz, hogy kimozdítson a gödörből és elindítson egy pozitív változás felé. Hiszen a negatív események nélkül a pozitív dolgokat sem igazán tudnánk értékelni!

„Mindig pirkadat előtt van a legsötétebb….”

 

Hogyan juss túl a maximalizmuson?

Hogyan adj alább a magaddal szembeni elvárásaidból?

Lehet, hogy úgy nőttél fel, hogy a maximális teljesítmény volt a minimum, amit elvártak tőled 🙂 Lehet, hogy te alakítottad úgy az életedet, hogy csak a tökéletest tartottad a magad számára elfogadhatónak.

Lehet, hogy te is ezt tartottad normálisnak egészen addig, amíg el nem olvastad a cikkemet az egészséges és túlzott maximalizmusról 🙂  (itt:                    )

Mostanra azonban szembesültél vele, hogy az elvárásaid már inkább akadályoznak, mint előrevisznek. Lehet, hogy már többször tapasztaltad a maximalizmus néhány árnyoldalát, lehet, hogy nem érzed magad igazán boldognak, és változtatnál.

Az alábbi néhány lépés segít abban, hogy – ha nem is egyik napról a másikra – kifejlessz magadban egy „élhető maximalizmust”, ahol nem kényszerből és görcsösen, hanem kíváncsian, a világra nyitottan tűzöl ki magad elé reális elvárásokat.

1.Vedd észre, ha a maximalizmusod átlépte az egészséges mértéket!

Honnan tudhatod, hogy átlépted az egészséges mértéket? Először is ezt szinte csalhatatlanul jelzi, ha nem érzed jól magad a bőrödben. Még ha sikerülnek is a dolgaid, akkor is valami furcsa ürességet, elégedetlenséget érzel, mintha még az sem lenne elég jó és rögtön ki kellene tűzni valami újabb, még nagyobb célt. Egyre kevésbé tudsz kikapcsolódni, talán már nem is tartod fontosnak a magadra szánt időt. Az előző cikkemben összefoglaltam a maximalizmus két típusa közötti fő különbséget, itt tudod megnézni:…….

De van egy jó hírem: létezik a maximalizmusnak egy adaptív formája, ami tényleg hasznos, hiszen azt jelenti, hogy úgy tűzöl ki és valósítasz meg egyre nagyobb célokat, hogy ez még a mindennapi életedbe beleilleszthető, normális, egészséges szinten marad. Azaz nem hanyagolod el a kapcsolataidat a munkád kedvéért, odafigyelsz magadra és tudod, hogy mikor kell lazítani. Nem esel kétségbe akkor sem, ha valami nem sikerül, nem kezded el magadat hibáztatni és nem veszed a válladra mindenki gondját-baját. Egyszóval úgy bánsz magaddal, mintha egy kedves barát lennél, nem pedig saját magad legszigorúbb bírálója. Ez pedig megtanulható!

 

2.Hagyj fel a „mindent vagy semmit” szemlélettel

A maximalizmus egyik legnagyobb csapdája, hogy ha ilyen szemüvegen keresztül nézed a világot, akkor számodra csak a tökéletes fogadható el. És ha valami nem úgy sikerül, akkor inkább nem is érdemes belekezdeni…

Pedig elég ritka, hogy valamit egyből hibátlanul meg tudunk csinálni, mert általában sok-sok próbálkozás, javítgatás után lesz egyáltalán „valamilyen”. Soha, senki nem volt még, sem az üzleti életben, sem a sportban vagy bármilyen más területen, akinek elsőre sikerült volna minden. Nem egyből a világcsúcs megdöntésével kezdték vagy a milliárdos árbevétellel, hanem kicsiben, botladozva, néha megtorpanva, sőt volt, hogy elkeseredve. Persze mi már csak a csillogó végeredményt látjuk és hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az egész út ilyen diadalmenet volt. Pedig dehogy!

Valójában a hibákból lehet igazán tanulni! Nem véletlen, hogy a „Hibázz hamar, hibázz gyakran” szemlélet az üzleti életben is egyre inkább a vállalkozók mantrájává válik. Olyannyira, hogy 2014-ben éves konferenciát is tartottak a témában azzal a céllal, hogy kezdő vállalkozókat készítsenek fel, sőt bátorítsanak arra, hogy merjenek hibázni és a hibák ellenére se adják fel az álmaikat!!

(http://europe.thefailcon.com/)

Egyre több olyan videót, beszélgetést lehet látni, ahol sikeres emberek őszintén mesélnek a kezdeti (és azóta is előforduló) hibázásaikról, nehézségeikről.

Mi lehetett a titkuk? Miért nem adták fel az elején? Hiszen ilyenkor nagy a kísértés, hogy az első nehézségnél visszavonulót fújjunk. Talán azért, mert nem is várták el maguktól, hogy rögtön tökéletesre sikerüljön! Félretették a  „mindent vagy semmit” szemléletet és már a kis haladásokat is értékelték.

Te hogyan teheted ezt meg? Légy kedves magadhoz! Nyugodtan megengedheted magadnak, hogy hibázz, újra megpróbáld, megint hibázz. Ha valami nem sikerül, akkor azt próbáld meg ne kudarcként megélni, hanem egyfajta gyakorlásnak, tapasztalásnak felfogni.

Például:

  • Megpróbáltam, és valameddig el is jutottam. Ez már fél siker!
  • Az, hogy nem sikerült tökéletesen, külső körülmények miatt is lehetett, ami rajtam múlt azt megtettem. Különben is, semmi baj sincs azzal sem, ha én rontottam el valamit.
  • De megpróbálom újra ….
  • Legközelebb megpróbálhatom máshogy.

Ez nem jelenti azt, hogy nem érezheted rosszul magad, ha valami nem sikerül vagy nem úgy sikerül, ahogy szeretnéd, hiszen ez a rossz érzés teljesen természetes, nem kell elnyomni! Ennek a gyakorlatnak inkább az a célja, hogy a kudarcélményt át tudd fordítani olyan tapasztalattá, ami segít a „mindent vagy semmit” szemléleten túllépni. Ez a hozzáállás a valóságban amúgy is inkább a „semmit és semmit”-hez vezet, mivel a hibázástól való félelem visszatarthat attól, hogy bármibe is belekezdj.

3.Ne ess az analízis paralízis csapdájába

Azaz ne akarj minden részletet pontosan és tökéletesen megtervezni a végrehajtás előtt és felkészülni minden lehetséges kimenetelre.

Ennek az agyon analizálgatásnak, gondolkodásnak az lesz a vége, hogy

a) lehetetlennek tűnik a megvalósítás, annyi képzeletbeli akadályt sikerült felsorakoztatni;

b) eltelik az idő a lehetséges esélyek és kimenetelek latolgatásával és lekésed a határidőt is 🙂

A döntés paralízisben végtelen időt el lehet tölteni és sajnos semmivel sem leszel előrébb tőle! (Az analízis paralízisről itt írtam:———)

Mégis hogyan ne gondolkodd túl a dolgot, és vessz el a részletekben?

Tedd fel magadnak az alábbi néhány kérdést:

  • Pontosan mit is szeretnék elérni?
  • Mi az, ami ezek közül most a legfontosabb?
  • Gondold végig/írd össze, hogy milyen lépéseket kell megtenned!
  • Utána válaszd ki ezek közül azokat, amelyeket feltétlenül szükséges megtenni! Ne legyen több 2-3 ilyen lépésnél, és utána már csak ezekre koncentrálj!
  • A kevésbé fontosakat is vizsgáld meg: elhagyhatók? Vagy elég, ha csak „lesznek valahogy”, nem kell, hogy tökéletesek legyenek? Akkor ne is szánj a kelleténél több időt és energiát ezekre!
  • Nézd egészben a nagy képet! Mit tudsz most megtenni a megvalósításért? Mi az, ami nem baj, ha nem tökéletes/csúszik/elmarad?

Nehéz időszakok, teljesíthetetlennek tűnő feladatok mindenki életében vannak, csak annak nincsenek megtorpanásai, aki egyáltalán nem is próbálkozik! Szabad elbizonytalanodni, szabad rosszul dönteni, szabad hibázni.

4.Az ötleteidet inkább iránymutatónak tekintsd, ne kőbe vésett szabályoknak

Ha maximalista vagy, akkor biztosan ismerős az érzés, hogy van egy kristálytiszta elképzelésed, amitől ha egy kicsit is eltérsz, akkor úgy érzed, hogy amit csináltál, az nem jó. És nem csak szimplán nem tökéletes, hanem egyenesen elfogadhatatlan!

Pedig semmi baj nincs azzal, ha csak nagyjából vannak körülírva a céljaid és nincsenek teljesen pontosan meghatározva. Ez persze nem jelenti, hogy ködös és homályos ábrándokat kergetsz csak azt, hogy megengeded magadnak, hogy néha eltérj a tervedtől. Így egy kicsivel nagyobb mozgástered lesz, és nem pakolsz magadra már az elején nyomasztóan nagy elvárásokat.

Mert így mi történik, ha nem sikerül valami pontosan úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva? Ha a teljesítményed alapján ítéled meg magadat, akkor ez könnyen csapdává válhat. Ilyenkor, ha valami nem sikerül, akkor egy értéktelen valakinek, egy nagy nullának fogod érezni magad. Van, akit ez teljesen lebénít, feladja az álmát és egy jó darabig semmilyen újabb célt nem fog kitűzni maga elé. Más depresszióba esik tőle.

Pedig az egész nem más, mint egy logikai bukfenc, hiszen az, hogy egy bizonyos dolgot nem sikerült megvalósítani még nem jelenti azt, hogy te egészében véve értéktelen lennél! Csak és kizárólag annyit jelent, hogy ezt most így, ebben a formában nem lehetett megcsinálni! Lehet, hogy csak egy kicsit kell rajta változtatni és máris jó lesz! Lehet, hogy az időzítés nem volt tökéletes, mert például kevés időt hagytál rá.

Egy biztos: attól, hogy elsőre nem úgy sikerül, ahogy elképzelted még ne vesd el teljesen az egészet! Az elképzelésedet inkább egy iránymutatásnak tekintsd és ne abszolút és megingathatatlan, csak egyetlen módon megvalósítható elvárásnak! Engedd meg magadnak, hogy akár útközben is módosíts a célodon. Ami még nem azt jelenti, hogy fel kell adnod az álmaidat csak azt, hogy reálisabbá teszed őket.

5.Légy jó magadhoz/bánj jól magaddal

Nagyon nehéz úgy dolgozni, egyáltalán élni is, ha minden apró hibáért elkezded magadat ostorozni. Soha semmi nem elég jó, ha pedig tévedni mersz az szinte elfogadhatatlan és mint ember, megbuktál magad előtt. Senki olyan negatív, lehúzó kritikát nem fogalmaz meg veled szemben, mint ahogyan te beszélsz gondolatban saját magaddal. Ismerős? 🙂

Pedig ahhoz, hogy kikerülj a maximalizmus csapdájából először is meg kell tanulnod szeretni és tisztelni magadat. Ami nem azt jelenti, hogy mostantól mindent és mindenkit háttérbe szorítva csak saját magaddal kezdjél el foglalkozni és csak a pillanatnak élj :-  ) Csak annyit, hogy úgy próbálsz élni, dolgozni, akár tanulni, hogy közben odafigyelsz a valós igényeidre is és nem szidod le magad minden apró vélt vagy valós hibáért.

Hogyan tudod ezt megtenni?

  • Figyelj oda az egészségedre, legyen az mindennél fontosabb!! Hiszen csak abból tudsz adni, amid van, és ha te jól vagy, akkor tudsz másokkal is jót tenni vagy a feladataidat jól elvégezni.
  • Ne hibáztasd magad mindenért. Gondold végig, hogy mi az, ami rajtad múlt és azon megpróbálhatsz változtatni. A többit egyszerűen engedd el. Ilyenkor segíthet, ha összegyűjtesz két-három olyan dolgot, amit jól csináltál és amiből töltekezhetsz a következő (nehezebb) időszakban.
  • Ahelyett, hogy azt mondogatnád magadnak: Egy senki vagyok. Már megint nem sikerült, ez azt jelenti, hogy béna vagyok…Mondd azt: Próbálom a legjobb tudásom szerint megoldani a dolgokat, de ember vagyok én is és mint ilyen, hibázhatok. Vagy: Folyamatosan fejlesztem magam, próbálok tanulni a hibáimból, jó ember vagyok és szorgalmas.

6.Ha teheted, delegáld a feladatokat

Egy maximalistával nagyon nehéz együtt dolgozni, hiszen soha semmi nem elég jó neki. Kínosan ügyel minden apró részletre és nemcsak magának, de a munkatársainak is magasra teszi a mércét. Lehet, hogy mindent saját maga szeretne megcsinálni, mert csak így veheti biztosra, hogy a feladat valóban jól el lett végezve. Ez viszont hosszabb távon tarthatatlan, sőt a minőség rovására fog menni! Nem lehet minden szerepet magadra vállalni és még egy kisebb vállalkozásnál is eljön az az idő, amikor bizonyos feladatokat másra kell bízni. Nem is kell mindent egyedül elvégezni, hanem meg kell találni a megfelelő embereket, akiknek delegálhatod a feladatokat!

Ha te is úgy érzed, hogy túlvállalod magad, akkor gondold végig:

  • Mi az a tevékenység, amiben segítségre lenne szükséged?
  • Keress olyan embereket, akikre rábízhatnád ezeket!
  • Minél pontosabban írd körül, hogy mit is vársz tőlük!
  • Az elején mindig van egy „összeszokási időszak”, ne várd el, hogy azonnal, gondolatolvasó módjára szavak nélkül is értsék, hogy mit akarsz 🙂

Minden apró eredményért, sikerért jutalmazd meg magad!

Ne vedd természetesnek ha valami sikerült, hanem örülj neki! Legyen az akármilyen kicsinek tűnő dolog, akkor is megérdemled a dicséretet magadtól! Sőt, ha hibázol arra azt is tekintsd a fejlődés felé vezető lépcsőfoknak, amiből tanulni lehet! Ilyenkor szabad és kell is egy kicsit kikapcsolódni, feltöltődni, mással foglalkozni, egyszóval élvezni az életet!

Ünnepeld meg magad minden sikeresen elvégzett feladatért! Nem számít, hogy lassan és néha botladozva, és ha egy nap csak egy kis részét teljesíted is az eltervezettnek, akkor is a végére fogsz érni egyszer 🙂

Ne add fel! Az akadály nem fal….

Nekem nem szabad hibázni…Ha hibázom, akkor nem érek semmit. Inkább meg sem próbálom.

Mit is jelent a kudarc? Egy jelzés arra, hogy ezt a dolgot nem kell erőltetni? Hogy jobb, ha többet nem is próbáljuk meg? Vagy csak egy kétségkívül kellemetlen élményt, amiből tanulni lehet?

Mindenki máshogy éli meg, ha nem sikerül valami. Valaki megrázza magát, egy kicsit bánkódik miatta, de viszonylag gyorsan továbblép. Másnak hónapokig, akár évekig is tarthat feldolgozni. És végül van, akit ez egész életében visszatart a további próbálkozásoktól.

Aztán pedig vannak olyanok, akiknek már a lehetséges kudarc gondolata is elég ahhoz, hogy lehetőségeket hagyjanak ki és ne kövessék az álmaikat.

De mitől alakulhat ez ki? Miért van az, hogy az egyik ember el tudja fogadni, hogy nem tökéletes és hibázhat, míg másvalaki a hibázásnak még a gondolatától is kétségbeesik?

1. A média által közvetített ideálkép

A tökéletesség világában élünk: akárhova, legyenek azok közösségi oldalak, vagy akár a vállalatok kommunikációja, mindenhol azt látjuk, hogy csak a tökéletes az elfogadható.

Mindig bele lehet botlani egy-két sikertörténetbe olyan emberekről akik mesés vagyonra/boldogságra/szuper állásra tettek szert de közben természetesen az élet más területén is nagyon jól teljesítenek, tökéletes a magánéletük, odafigyelnek arra is, hogy sportoljanak és természetesen a megjelenésük is kifogástalan. És emellett a trendekkel is lépést tartanak, hiszen 2-3 évente új munkakörben próbálják ki magukat, keresik az új lehetőségeket, kihívásokat. Kár, hogy ilyen emberek igazából csak a filmekben léteznek 🙂 , de a média által sugallt kép arra tökéletesen alkalmas, hogy azt, aki szokott néha hibázni (és ki nem szokott??) elbizonytalanítsa.

És innen már egyszerű a gondolatmenet: hát ezt én úgysem tudom soha elérni, sosem leszek ilyen, minek is próbálkozzak?

2.Túl korán, túl könnyen jött siker

Gyakran egy túl korán, túl könnyen siker is lehet az oka annak, hogy később kifejezetten megijed valaki az újabb kihívásoktól vagy szinte betegesen félni kezd a kudarctól. Gondoljunk csak bele: ha valaki az iskolái elvégzése után az első próbálkozásra megkapta az állást amire vágyott, ott pedig különösebb erőfeszítés nélkül eljutott valameddig úgy, hogy sosem szembesült azzal, hogy milyen érzés megélni a kudarcot, akkor eszközei sincsenek annak kezelésére. Ilyenkor annak puszta lehetősége is rémisztő lehet…

Ha viszont nem vállalják a kockázatot, akkor megőrizhetik mások (és önmaguk) előtt is azt a képet, amelyben sikeresnek látszanak. Probléma csak akkor lesz ezzel, ha úgy alakul az élet, hogy kénytelenek lesznek elhagyni a biztonságos közegüket és tényleg nem lesz más választásuk, minthogy valami újba kezdjenek. És ki tudja? Még az is lehet,  sikerülni fog. 🙂

3.A megszégyenüléstől való félelem

Amikor valami nem sikerül, annak természetesen senki nem örül, sőt! Valameddig rosszul érezzük magunkat miatta, de többnyire levonjuk a tanulságot az esetből és továbblépünk. Nem érezzük úgy, hogy ettől alkalmatlanok lennénk úgy általában mindenre, vagy, hogy ezután már mintha valamilyen átok ülne rajtunk és minden további próbálkozás is csak kudarccal végződhetne.

Mégis van, hogy rettenetesen szégyelljük magunkat amiatt, hogy (megint) kudarcot vallottunk. És a megszégyenüléstől való félelem visszatarthat a további próbálkozásoktól is. De miért ilyen nehéz ez? Miért ilyen rossz érzés a szégyen?

Mert ilyenkor már nemcsak a konkrét eseménnyel kapcsolatban, hanem amiatt érezzük rosszul magunkat, akik vagyunk és valójában a saját magunkba vetett hitünk sérül. Így ha az élet egyik területén nem sikerült valami abból általánosítunk, hogy már semmi más területen sem fog.

“Persze, hogy nem, hiszen egy csődtömeg vagyok – gondolhatjuk. Nem sikerült. Tulajdonképpen nem csoda, mert valahol a lelkem mélyén mindig is tudtam, hogy alkalmatlan vagyok mindenre. Jobb, ha nem is megyek emberek közé. Mit fognak szólni? Egy nagy nulla vagyok.”

És ezek gondolatok végül oda vezetnek, hogy inkább meg sem próbálunk olyan helyzetet, aminek a kimenetele egy kicsit is bizonytalan.

A szégyenről bővebben beszél Brené Brown az alábbi videóban, érdemes megnézni: http://

4. A maximalizmus

“Ha valamiről nem tudom garantálni, hogy tökéletes lesz, akkor inkább bele sem kezdek.”

Ismerős? Az önmagában jó, ha valaki igényes a munkájával, magával szemben. A maximalizmus, a tökéletességre való törekvés azonban egy idő után sokkal inkább akadályoz a céljaink elérésében, mint előrevisz.

Több oka is lehet annak, ha csak a tökéleteset tartod a magad részéről elfogadhatónak. Kialakulásában egyrészt kora gyermekkori minták, burkolt elvárásrendszerek állhatnak, illetve a mai kor fogyasztói társadalma, a média által közvetített tökéletes ideálkép, amelynek szinte lehetetlen megfelelni. Hosszú évek alatt alakítunk ki magunknak egy ilyenfajta gondolkodásmódot, ezért egyik napról a másikra eltűnni sem fog.

Valóban nem könnyű szabadulni tőle, hiszen szinte erre “szocializálódtunk”, elvárásokkal találkoztunk az iskolában, sokszor a családban is és talán ismerősek ezek a mondatok: “Hányast kaptál? Miért nem ötös? Mii? Hogy másnak is rossz lett? Az engem nem érdekel! 🙂 “

Ha valakiben alapvetően megvan a hajlam arra, hogy csak a tökéleteset fogadja el elég jónak, ráadásul még ilyen mintát is hoz otthonról, akkor innen nagyon könnyen kialakulhat a maximalizmus. Ami viszont egy idő után akadályozni fog, hiszen azon kívül, hogy mi magunk mennyi energiát teszünk a dolgokba annyi más körülményen múlhat a kimenetelük! És különben is lehetetlen mindig 100%-on teljesíteni, tökéletesen megcsinálni valamit és a dolgoknak megvan az a tulajdonságuk, hogy minél többet gondolkozunk rajtuk, annál több hibázási lehetőséget fedezünk fel….Innen pedig könnyen úgy tűnhet, hogy a legkisebb rizikóval az jár, ha bele sem kezdünk valamibe. Így a hibalehetőség ki is van küszöbölve….

(A maximalizmusról, arról, hogy hogyan ismerheted fel és mit tehetsz ellene bővebben itt olvashatsz:………)

Oké, félek a kudarctól. De mit tehetek ellene?

  • Először is fogadd el az érzést. „Igen, félek, hogy nem fog sikerülni, igen, aggódom, hogy mit szólnak majd ha nem jön össze a dolog és igen, egy nagy nullának fogom érezni magam.”

    Azzal, hogy magunknak bevalljuk ezeket az érzéseket elkerülhetjük azt is, hogy mindenféle trükkös módon, önszabotáló viselkedéssel csapjuk be magunkat (mint például órákig készülődünk a fontos állásinterjúra és addig-addig keressük a tökéletes öltözéket, amíg végül sikerül elkésni..).

  • Ha van (és miért ne lenne?) olyan hozzánk közel álló akár családtag, barát akinek nem kell megfelelni, akiről tudjuk, hogy feltétel nélkül, a hibáinkkal együtt elfogad, akkor bátran megoszthatjuk vele ezeket az érzéseket!

    Ezzel nemcsak megkönnyebbülünk, de a kudarc miatti „mit gondolnak majd rólam” félelem egy része is más megvilágításba kerülhet, ha tudunk valakivel beszélni róla. Akár az is kiderülhet, hogy ő is hasonló érzésekkel küzd vagy küzdött és a tapasztalatait is megoszthatja velünk arról, hogy neki hogyan sikerült ezen túllépnie.

  • Amikor elfog a félelem vagy rémes forgatókönyveket vetítesz előre, akkor állj meg egy pillanatra és arra koncentrálj, amit MOST, EBBEN A PILLANATBAN csinálsz ne arra, amit el akarsz érni.

    Persze fontos, hogy legyenek céljaid de időnként bénító tud lenni, ha belegondolsz, hogy milyen messze vagy tőlük és az igyekezeteden és szorgalmadon kívül mennyi mindenen múlik, hogy sikerül-e valaha is elérned.

    Úgyis csak a jelen pillanatot tudjuk ellenőrzésünk alatt tartani (ahogy a Kung-Fu Panda című filmben is elhangzott: A tegnap már történelem, a holnap még rejtelem, de a ma adomány. Becsüld a jelent, mert jót jelent! 🙂 ), ezért arra figyelj oda száz százalékosan, amit éppen most csinálsz, és ne a lehetséges kimeneteleken, buktatókon és esélyeken gondolkozz! Inkább kis lépésekkel haladj, apróbb célokat tűzz ki, így ezeknek a kis sikereknek is örülni tudsz majd ahelyett, hogy a távolabbi célok, feladatok miatt aggódnál!

    (A kis lépésekkel való haladásról itt írtam: Hogyan tudsz mindig egy picit haladni a céljaiddal?)

  • Vizsgáld meg, mi tartozik a te hatáskörödbe, azaz, melyek azok a dolgok, amelyeket az ellenőrzésed alatt tudsz tartani és amit nem, azok miatt ne aggódj feleslegesen!

Például: nem sikerült munkát találnod, mert nem volt elég jó az angolod. Ezen tudsz dolgozni, beiratkozhatsz egy tanfolyamra, nézhetsz angolul filmeket, stb. Ezt tudod befolyásolni, ezen tudsz dolgozni. Azt viszont, hogy szimpatikus leszel-e mondjuk egy állásinterjún az interjúztatónak már nem tudod megjósolni, sem pedig befolyásolni, így aggódni is kár miatta.

  • Ne hasonlítgasd magad másokhoz!

    Néha azért tudunk annyira megrémülni a kudarctól, és azért jutunk el oda, hogy bele sem kezdünk a dolgokba, mert annyi mindenkit látunk magunk körül, akinek már sikerült, aki mögött sok-sok éves gyakorlat van ezen a területen…”Hát hol vagyok én ettől? Hogy jövök én ahhoz, hogy ebbe belekezdjek? Ezer év mire egyáltalán a közelébe jutok…”

    A jó példák egyrészt inspirálóak tudnak lenni, nagyobb dózisban viszont túladagoláshoz vezetnek és elkezdjük magunkat ezekhez az emberekhez hasonlítgatni (és természetesen mindig alulmaradunk az összehasonlításban…. 🙂 Innen pedig logikusnak tűnik meg sem próbálni semmit, hiszen ezt úgysem tudjuk elérni. Az összehasonlítgatás helyett inkább magadra figyelj! Mi az, amit igazán szeretnél elérni? Mik az erősségeid? Miben tudsz fejlődni, hogyan tudnál olyan életet élni, amilyet igazán szeretnél? Minden ember más, és a maga módján különleges. Nem olyannak kell lenned, mint másoknak, nem őket kell utolérni vagy túlszárnyalni, hanem megtalálni azt, amit szívesen csinálsz, és amiben igazi örömet találsz!

    (Az összehasonlítgatásról és arról, hogy mit tehetsz ellene bővebben is írtam itt: …….)

  • Nem kell tökéletesnek lenni, szabad hibázni! A kudarcélmények nem falak…

Nehéz időszakok, teljesíthetetlennek tűnő feladatok mindenki életében vannak, csak annak nincsenek megtorpanásai, aki egyáltalán nem is próbálkozik! Szabad elbizonytalanodni, szabad rosszul dönteni, újra megpróbálni. Vagy ha az látszik a legjobb megoldásnak, feladni is ér.

A tapasztalat az egyik legértékesebb tudás, amit szerezhetünk az életben, de csak úgy tudjuk megszerezni ha kísérletezünk, kipróbáljuk magunkat többféle helyzetben és hibázunk, nem is egyszer, sokszor! Milyen jó lenne persze, ha az utunk viszonylag sima lenne és mindig sikert sikerre halmoznánk. 🙂 De akkor soha nem tanulnánk meg a kudarcokat kezelni, és egy-egy bukkanóból sem tudnánk kijönni. A hibák ugyanúgy az életünk részei, mint a sikerek és ahhoz, hogy egyensúlyban legyen az életünk, mindkettőt meg kell élnünk.

“A forráshoz csak az árral szemben lehet eljutni. ” André Gide

 

De mi lesz, ha nem sikerül….?A félelem a kudarctól

Volt már olyan, hogy – bár nagyon szerettél volna valamit – annyira féltél attól, hogy nem sikerül, hogy végül meg sem merted próbálni? Vagy arra gondoltál, ’túl nagy falat’ az neked, amit kitaláltál és erőfeszítéseket sem tettél azért, hogy elérd? És végül beérted egy félmegoldással, amiben biztosra mehettél.

Semmi rossz nincs abban, ha félünk a kudarctól és nem szeretünk hibázni. Hiszen milyen jó lenne, ha mindig minden sikerülne, és nem kellene senkinek sem magyarázgatni, hogy miért nem jött össze valami. Azt gondolhatjuk, hogy ha hibázunk akkor azzal azt is kockáztatjuk, hogy mindenki rájöhet, nem is vagyunk olyan okosak/szépek/tehetségesek, stb., mint amilyennek szeretnénk, ha látnának minket. 🙂

De sajnos nagyon úgy tűnik, hogy az életre nincsenek garanciák és csak az nem hibázik időnként, aki egyáltalán nem is próbálkozik. Probléma csak akkor lesz, ha a kudarctól való félelem olyan mértékűvé válik, hogy emiatt egy idő után egy helyben toporgunk, és nem halad semerre az életünk.

Van, akinél az első kudarc (például nem veszik fel egy állásra vagy nem sikerül a felvételi az egyetemre) elég ahhoz, hogy visszahúzódjon a csigaházába. És vannak olyanok is, akik eleve meg sem próbálnak semmit, ami más lenne, mint az eddig bejáratott, már működő kis életük – egyszóval csak a biztosra mennek.

Ismerős lehet a történet arról az osztálytársról, aki végig a középiskolában/egyetemen nagyon jól tanult, soha nem volt egyetlen rossz jegye sem és róla aztán mindenki biztosra vette, hogy nagyon sikeres lesz az életben. Aztán évekkel később az osztálytalálkozón csodálkozva látjuk, hogy egészen máshogy alakult a sorsa…Mi történhetett?

Pedig ez talán nem is olyan meglepő…Hiszen neki az iskolában mindig minden sikerült és nem tanulta meg azt, hogy hogyan kell kezelni a kudarcokat. Az életbe kilépve így lehet, hogy az első sikertelenség (amit senki nem kerülhet el), vagy elutasítás örökre elvette a kedvét a további próbálkozásoktól. Annyira félt, hogy mi lesz, ha megint nem sikerül, hogy tovább már nem is próbálkozott…

Vagy sikeresnek, elégedettnek tűnő emberekkel egy kicsit többet beszélgetve kiderül, hogy valójában ők is nagyon félnek, annyira, hogy emiatt hagytak/hagynak ki lehetőségeket, szalasztanak el jónak tűnő ajánlatokat, stb. Egyszerűen azért, mert a gondolat, hogy „Mi lesz ha nem sikerül?” az adott helyzetben minden másnál erősebb.

A kudarctól való félelmet néha nem is olyan könnyű felismerni, hiszen sokféleképpen megnyilvánulhat,, és egészen furcsa módokon tudja álcázni magát.

Mégis, miről ismerhető fel?

Olyan helyzetet teremtesz, amelyben egyszerűen lehetetlenné válik, hogy megcsináld, amit elterveztél – más szóval folyamatosan keresztbe teszel magadnak.

  • Például úgy érzed, hogy muszáj most azonnal kitakarítanod a lakást a “pincétől a padlásig”, pedig tudod, hogy készülnöd kellene egy fontos vizsgára/állásinterjúra/megbeszélésre – ilyenkor ha mégsem sikerül az igazából nem is a te hibád és azt lehet mondani, hogy : de hát annyi dolgom volt!
  • Vagy fontos megbeszélésre kell menned és tényleg időben oda kellene érni, de addig-addig készülődsz, amíg lekésed a buszt. Persze nem te kapod meg az állást, de ilyenkor már nyugodtan széttárhatod a kezedet és a közlekedést okolhatod miatta. 🙂

A közös pont mindkét esetben, hogy nem magadat, hanem a körülményeket, az egyéb halaszthatatlan teendőidet lehet hibáztatni, és nem neked kell a kudarccal szembesülni…

Ezt a típusú viselkedést hívják önszabotázsnak is, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy folyamatosan „keresztbe teszel” magadnak, azaz olyan körülményeket teremtesz, amiben szinte lehetetlenné válik, hogy sikerüljön, amit elterveztél. Viszont így már könnyebben megmagyarázható a kudarc (ami ilyenkor valójában már nem is az, csak a körülmények szerencsétlen egybeesése 🙂 ), és nem magadat kell hibáztatnod miatta.

Mert ha megpróbálod és mégsem sikerül, akkor amellett, hogy elkeseredsz, még mások előtt is – akikről esetleg tudod, hogy hittek benned és sokat vártak tőled – magyarázkodni kell, ami kellemetlen és elkeserítő tud lenni.

Ha egy nehezebbnek tűnő helyzettel kapcsolatban sűrűn eszedbe jut, hogy:

  • mit fognak gondolni mások, ha nem sikerül?
  • ha nem sikerül, akkor nem is fognak szeretni a barátaim/családom/kollágáim, stb.;
  • ha nem sikerül, akkor kiderül, hogy nem is vagyok olyan okos, sőt, nem is vagyok okos 🙂 ;
  • és ha nem sikerül, akkor később kétszer is meggondolom, hogy megpróbáljam-e újra…

Vagy ha ezeket a mondatokat akár te is mondhattad volna:

  • ÁÁ, igazából nem is nagyon hiszem, hogy sikerülhet, alig készültem rá, így nincs is esélyem (és ez a legváltozatosabb helyzetekben jelentkezhet, egy dolgozatírástól kezdve egy állásinterjún át egészen egy tárgyalásig…).

Azaz eleve alacsonyabbra teszed az elvárásokat, hiszen ezzel egyrészt szeretnéd megóvni magadat a csalódástól, másrészt pedig szeretnéd megelőzni, hogy a többiek túl sokat várjanak tőled.

  • Most valahogy nem is érzem jól magam, az indulás előtt egy órával olyan fejfájás kapott el, hogy nem tudok elmenni erre az interjúra/versenyre/vizsgára….

Ha gyakran közbejön a fentiekhez ’utolsó pillanatos’ dolog, akkor elkezdhetsz gyanakodni…

Mi lehet ennek az oka? Miért félünk ennyire a kudarctól? És mit tehetünk ellene?

A következő bejegyzésben erről olvashatsz:  Ne add fel! Az akadály nem fal….

 

Az elveszett idő nyomában (avagy a 12 időrabló)

A halogatás szinte egész napos elfoglaltsággá nőheti ki magát, és különböző álruhákat ölthet. Sokszor tényleg nagyon jól álcázza magát és megfontoltságnak, alaposságnak vagy tökéletességre törekvésnek tűnik.

A céljaink megvalósításához ezek tényleg fontosak, de ha az időnk nagy részét a tényleges cselekvés helyett a rákészülés tölti ki és közben mégsem haladunk semerre, akkor elkezdhetünk gyanakodni, hogy a 12 időrabló valamelyikével állunk szemben.

Biztosan tapasztaltatok már olyat, hogy hiába van sok-sok tervetek, álmodoztok, elképzelitek, hogy milyen lesz majd, ha….A megvalósítás valahogy akadozik, vagy rosszabb esetben el sem kezdődik.

Pedig milyen jó lenne keresni végre egy új munkát és/vagy elkezdeni azt a saját vállalkozást, amiről régóta álmodozunk! És persze ott a lakás: ki kellene már festeni,  hónapok óta ott vannak az új polcok, azokat is fel kellene szerelni, olyan jól mutatnának a nappaliban! Nem beszélve arról, hogy most már tényleg el kellene kezdeni azt a tanfolyamot, amit tavaly kinéztünk magunknak….Különben is lassan itt a tavasz, be kellene már iktatni valami rendszeres mozgást, és ideje lenne felhasználni a karácsonyra kapott kondibérletet is.

  • „De még nem jött el a megfelelő idő, még nem érzem az igazi inspirációt. Majd elkezdem, ha száz százalékosan tudom, mit akarok.”
  • „És különben is, mit fognak szólni a munkatársaim/szomszédom/szüleim/barátaim stb.?”
  • „Amúgy meg annyian dolgoznak az IT szektorban, nem lenne jó nekem is? Mondjuk nem nagyon érdekel, de legalább jól keresnék.”
  • „És mi van, ha nem sikerül?”
  • „Látom a Facebookon, hogy mások sokkal előrébb tartanak, sosem érem őket utol..”
  • „Most nem a legjobb az időzítés, kicsit még gondolkozom rajta, aztán majd elkezdem. Talán majd nyáron. ”

És lehet, hogy az a nyár sosem, vagy csak évek múlva fog eljönni…. Mert mindig van valami, ami miatt nem kezdünk neki a dolgoknak.

És neked melyik időrabló szokás ismerős? 🙂

halogatás, maximalizmus, célkitűzés, időbeosztás

(Az infografika Gosia Zimniak lengyel grafikus és író munkája, köszönöm a lehetőséget a fordításra.)

 

Mit lehet tenni?

Ha beazonosítottad, hogy melyik jellemző rád, akkor máris előrébb vagy: elkezdhetsz tenni ellene 🙂

Bővebben:

Photography

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua.

Iratkozz fel a hírlevélre!