Hogyan adj alább a magaddal szembeni elvárásaidból?

Lehet, hogy úgy nőttél fel, hogy a maximális teljesítmény volt a minimum, amit elvártak tőled 🙂 Lehet, hogy te alakítottad úgy az életedet, hogy csak a tökéletest tartottad a magad számára elfogadhatónak.

Lehet, hogy te is ezt tartottad normálisnak egészen addig, amíg el nem olvastad a cikkemet az egészséges és túlzott maximalizmusról 🙂  (itt:                    )

Mostanra azonban szembesültél vele, hogy az elvárásaid már inkább akadályoznak, mint előrevisznek. Lehet, hogy már többször tapasztaltad a maximalizmus néhány árnyoldalát, lehet, hogy nem érzed magad igazán boldognak, és változtatnál.

Az alábbi néhány lépés segít abban, hogy – ha nem is egyik napról a másikra – kifejlessz magadban egy „élhető maximalizmust”, ahol nem kényszerből és görcsösen, hanem kíváncsian, a világra nyitottan tűzöl ki magad elé reális elvárásokat.

1.Vedd észre, ha a maximalizmusod átlépte az egészséges mértéket!

Honnan tudhatod, hogy átlépted az egészséges mértéket? Először is ezt szinte csalhatatlanul jelzi, ha nem érzed jól magad a bőrödben. Még ha sikerülnek is a dolgaid, akkor is valami furcsa ürességet, elégedetlenséget érzel, mintha még az sem lenne elég jó és rögtön ki kellene tűzni valami újabb, még nagyobb célt. Egyre kevésbé tudsz kikapcsolódni, talán már nem is tartod fontosnak a magadra szánt időt. Az előző cikkemben összefoglaltam a maximalizmus két típusa közötti fő különbséget, itt tudod megnézni:…….

De van egy jó hírem: létezik a maximalizmusnak egy adaptív formája, ami tényleg hasznos, hiszen azt jelenti, hogy úgy tűzöl ki és valósítasz meg egyre nagyobb célokat, hogy ez még a mindennapi életedbe beleilleszthető, normális, egészséges szinten marad. Azaz nem hanyagolod el a kapcsolataidat a munkád kedvéért, odafigyelsz magadra és tudod, hogy mikor kell lazítani. Nem esel kétségbe akkor sem, ha valami nem sikerül, nem kezded el magadat hibáztatni és nem veszed a válladra mindenki gondját-baját. Egyszóval úgy bánsz magaddal, mintha egy kedves barát lennél, nem pedig saját magad legszigorúbb bírálója. Ez pedig megtanulható!

 

2.Hagyj fel a „mindent vagy semmit” szemlélettel

A maximalizmus egyik legnagyobb csapdája, hogy ha ilyen szemüvegen keresztül nézed a világot, akkor számodra csak a tökéletes fogadható el. És ha valami nem úgy sikerül, akkor inkább nem is érdemes belekezdeni…

Pedig elég ritka, hogy valamit egyből hibátlanul meg tudunk csinálni, mert általában sok-sok próbálkozás, javítgatás után lesz egyáltalán „valamilyen”. Soha, senki nem volt még, sem az üzleti életben, sem a sportban vagy bármilyen más területen, akinek elsőre sikerült volna minden. Nem egyből a világcsúcs megdöntésével kezdték vagy a milliárdos árbevétellel, hanem kicsiben, botladozva, néha megtorpanva, sőt volt, hogy elkeseredve. Persze mi már csak a csillogó végeredményt látjuk és hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az egész út ilyen diadalmenet volt. Pedig dehogy!

Valójában a hibákból lehet igazán tanulni! Nem véletlen, hogy a „Hibázz hamar, hibázz gyakran” szemlélet az üzleti életben is egyre inkább a vállalkozók mantrájává válik. Olyannyira, hogy 2014-ben éves konferenciát is tartottak a témában azzal a céllal, hogy kezdő vállalkozókat készítsenek fel, sőt bátorítsanak arra, hogy merjenek hibázni és a hibák ellenére se adják fel az álmaikat!!

(http://europe.thefailcon.com/)

Egyre több olyan videót, beszélgetést lehet látni, ahol sikeres emberek őszintén mesélnek a kezdeti (és azóta is előforduló) hibázásaikról, nehézségeikről.

Mi lehetett a titkuk? Miért nem adták fel az elején? Hiszen ilyenkor nagy a kísértés, hogy az első nehézségnél visszavonulót fújjunk. Talán azért, mert nem is várták el maguktól, hogy rögtön tökéletesre sikerüljön! Félretették a  „mindent vagy semmit” szemléletet és már a kis haladásokat is értékelték.

Te hogyan teheted ezt meg? Légy kedves magadhoz! Nyugodtan megengedheted magadnak, hogy hibázz, újra megpróbáld, megint hibázz. Ha valami nem sikerül, akkor azt próbáld meg ne kudarcként megélni, hanem egyfajta gyakorlásnak, tapasztalásnak felfogni.

Például:

  • Megpróbáltam, és valameddig el is jutottam. Ez már fél siker!
  • Az, hogy nem sikerült tökéletesen, külső körülmények miatt is lehetett, ami rajtam múlt azt megtettem. Különben is, semmi baj sincs azzal sem, ha én rontottam el valamit.
  • De megpróbálom újra ….
  • Legközelebb megpróbálhatom máshogy.

Ez nem jelenti azt, hogy nem érezheted rosszul magad, ha valami nem sikerül vagy nem úgy sikerül, ahogy szeretnéd, hiszen ez a rossz érzés teljesen természetes, nem kell elnyomni! Ennek a gyakorlatnak inkább az a célja, hogy a kudarcélményt át tudd fordítani olyan tapasztalattá, ami segít a „mindent vagy semmit” szemléleten túllépni. Ez a hozzáállás a valóságban amúgy is inkább a „semmit és semmit”-hez vezet, mivel a hibázástól való félelem visszatarthat attól, hogy bármibe is belekezdj.

3.Ne ess az analízis paralízis csapdájába

Azaz ne akarj minden részletet pontosan és tökéletesen megtervezni a végrehajtás előtt és felkészülni minden lehetséges kimenetelre.

Ennek az agyon analizálgatásnak, gondolkodásnak az lesz a vége, hogy

a) lehetetlennek tűnik a megvalósítás, annyi képzeletbeli akadályt sikerült felsorakoztatni;

b) eltelik az idő a lehetséges esélyek és kimenetelek latolgatásával és lekésed a határidőt is 🙂

A döntés paralízisben végtelen időt el lehet tölteni és sajnos semmivel sem leszel előrébb tőle! (Az analízis paralízisről itt írtam:———)

Mégis hogyan ne gondolkodd túl a dolgot, és vessz el a részletekben?

Tedd fel magadnak az alábbi néhány kérdést:

  • Pontosan mit is szeretnék elérni?
  • Mi az, ami ezek közül most a legfontosabb?
  • Gondold végig/írd össze, hogy milyen lépéseket kell megtenned!
  • Utána válaszd ki ezek közül azokat, amelyeket feltétlenül szükséges megtenni! Ne legyen több 2-3 ilyen lépésnél, és utána már csak ezekre koncentrálj!
  • A kevésbé fontosakat is vizsgáld meg: elhagyhatók? Vagy elég, ha csak „lesznek valahogy”, nem kell, hogy tökéletesek legyenek? Akkor ne is szánj a kelleténél több időt és energiát ezekre!
  • Nézd egészben a nagy képet! Mit tudsz most megtenni a megvalósításért? Mi az, ami nem baj, ha nem tökéletes/csúszik/elmarad?

Nehéz időszakok, teljesíthetetlennek tűnő feladatok mindenki életében vannak, csak annak nincsenek megtorpanásai, aki egyáltalán nem is próbálkozik! Szabad elbizonytalanodni, szabad rosszul dönteni, szabad hibázni.

4.Az ötleteidet inkább iránymutatónak tekintsd, ne kőbe vésett szabályoknak

Ha maximalista vagy, akkor biztosan ismerős az érzés, hogy van egy kristálytiszta elképzelésed, amitől ha egy kicsit is eltérsz, akkor úgy érzed, hogy amit csináltál, az nem jó. És nem csak szimplán nem tökéletes, hanem egyenesen elfogadhatatlan!

Pedig semmi baj nincs azzal, ha csak nagyjából vannak körülírva a céljaid és nincsenek teljesen pontosan meghatározva. Ez persze nem jelenti, hogy ködös és homályos ábrándokat kergetsz csak azt, hogy megengeded magadnak, hogy néha eltérj a tervedtől. Így egy kicsivel nagyobb mozgástered lesz, és nem pakolsz magadra már az elején nyomasztóan nagy elvárásokat.

Mert így mi történik, ha nem sikerül valami pontosan úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva? Ha a teljesítményed alapján ítéled meg magadat, akkor ez könnyen csapdává válhat. Ilyenkor, ha valami nem sikerül, akkor egy értéktelen valakinek, egy nagy nullának fogod érezni magad. Van, akit ez teljesen lebénít, feladja az álmát és egy jó darabig semmilyen újabb célt nem fog kitűzni maga elé. Más depresszióba esik tőle.

Pedig az egész nem más, mint egy logikai bukfenc, hiszen az, hogy egy bizonyos dolgot nem sikerült megvalósítani még nem jelenti azt, hogy te egészében véve értéktelen lennél! Csak és kizárólag annyit jelent, hogy ezt most így, ebben a formában nem lehetett megcsinálni! Lehet, hogy csak egy kicsit kell rajta változtatni és máris jó lesz! Lehet, hogy az időzítés nem volt tökéletes, mert például kevés időt hagytál rá.

Egy biztos: attól, hogy elsőre nem úgy sikerül, ahogy elképzelted még ne vesd el teljesen az egészet! Az elképzelésedet inkább egy iránymutatásnak tekintsd és ne abszolút és megingathatatlan, csak egyetlen módon megvalósítható elvárásnak! Engedd meg magadnak, hogy akár útközben is módosíts a célodon. Ami még nem azt jelenti, hogy fel kell adnod az álmaidat csak azt, hogy reálisabbá teszed őket.

5.Légy jó magadhoz/bánj jól magaddal

Nagyon nehéz úgy dolgozni, egyáltalán élni is, ha minden apró hibáért elkezded magadat ostorozni. Soha semmi nem elég jó, ha pedig tévedni mersz az szinte elfogadhatatlan és mint ember, megbuktál magad előtt. Senki olyan negatív, lehúzó kritikát nem fogalmaz meg veled szemben, mint ahogyan te beszélsz gondolatban saját magaddal. Ismerős? 🙂

Pedig ahhoz, hogy kikerülj a maximalizmus csapdájából először is meg kell tanulnod szeretni és tisztelni magadat. Ami nem azt jelenti, hogy mostantól mindent és mindenkit háttérbe szorítva csak saját magaddal kezdjél el foglalkozni és csak a pillanatnak élj :-  ) Csak annyit, hogy úgy próbálsz élni, dolgozni, akár tanulni, hogy közben odafigyelsz a valós igényeidre is és nem szidod le magad minden apró vélt vagy valós hibáért.

Hogyan tudod ezt megtenni?

  • Figyelj oda az egészségedre, legyen az mindennél fontosabb!! Hiszen csak abból tudsz adni, amid van, és ha te jól vagy, akkor tudsz másokkal is jót tenni vagy a feladataidat jól elvégezni.
  • Ne hibáztasd magad mindenért. Gondold végig, hogy mi az, ami rajtad múlt és azon megpróbálhatsz változtatni. A többit egyszerűen engedd el. Ilyenkor segíthet, ha összegyűjtesz két-három olyan dolgot, amit jól csináltál és amiből töltekezhetsz a következő (nehezebb) időszakban.
  • Ahelyett, hogy azt mondogatnád magadnak: Egy senki vagyok. Már megint nem sikerült, ez azt jelenti, hogy béna vagyok…Mondd azt: Próbálom a legjobb tudásom szerint megoldani a dolgokat, de ember vagyok én is és mint ilyen, hibázhatok. Vagy: Folyamatosan fejlesztem magam, próbálok tanulni a hibáimból, jó ember vagyok és szorgalmas.

6.Ha teheted, delegáld a feladatokat

Egy maximalistával nagyon nehéz együtt dolgozni, hiszen soha semmi nem elég jó neki. Kínosan ügyel minden apró részletre és nemcsak magának, de a munkatársainak is magasra teszi a mércét. Lehet, hogy mindent saját maga szeretne megcsinálni, mert csak így veheti biztosra, hogy a feladat valóban jól el lett végezve. Ez viszont hosszabb távon tarthatatlan, sőt a minőség rovására fog menni! Nem lehet minden szerepet magadra vállalni és még egy kisebb vállalkozásnál is eljön az az idő, amikor bizonyos feladatokat másra kell bízni. Nem is kell mindent egyedül elvégezni, hanem meg kell találni a megfelelő embereket, akiknek delegálhatod a feladatokat!

Ha te is úgy érzed, hogy túlvállalod magad, akkor gondold végig:

  • Mi az a tevékenység, amiben segítségre lenne szükséged?
  • Keress olyan embereket, akikre rábízhatnád ezeket!
  • Minél pontosabban írd körül, hogy mit is vársz tőlük!
  • Az elején mindig van egy „összeszokási időszak”, ne várd el, hogy azonnal, gondolatolvasó módjára szavak nélkül is értsék, hogy mit akarsz 🙂

Minden apró eredményért, sikerért jutalmazd meg magad!

Ne vedd természetesnek ha valami sikerült, hanem örülj neki! Legyen az akármilyen kicsinek tűnő dolog, akkor is megérdemled a dicséretet magadtól! Sőt, ha hibázol arra azt is tekintsd a fejlődés felé vezető lépcsőfoknak, amiből tanulni lehet! Ilyenkor szabad és kell is egy kicsit kikapcsolódni, feltöltődni, mással foglalkozni, egyszóval élvezni az életet!

Ünnepeld meg magad minden sikeresen elvégzett feladatért! Nem számít, hogy lassan és néha botladozva, és ha egy nap csak egy kis részét teljesíted is az eltervezettnek, akkor is a végére fogsz érni egyszer 🙂


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.