Kívülről lehet, hogy minden rendben van veled.
Elvégzed a feladataidat. Lehet rád számítani. Figyelsz másokra. Próbálsz jól teljesíteni a munkádban, a kapcsolataidban, a mindennapi életedben. Talán mások kifejezetten erősnek, megbízhatónak és összeszedettnek látnak.
Belül viszont valami egészen más történik.
Sokszor végtelen köröket futtatsz le gondolatban, nehezen kapcsolsz ki és gyakran megkérdőjelezed magadat, a döntéseidet. Félsz hibázni, csalódást okozni, rosszul dönteni. Akkor is feszült vagy, amikor látszólag nincs különösebb okod rá. És bár kívülről működsz, belül egyre gyakrabban érzed azt, hogy ez így nagyon fárasztó.
Ez a kettősség sok ember számára ismerős: kifelé teljesítés, belül szorongás. Ezt a működést gyakran nevezik magasan funkcionáló szorongásnak.
Mi is az a magasan funkcionáló szorongás?
Bár a ‘magasan funkcionáló szorongás’ nem orvosi diagnózis vagy pszichiátriai kórkép mégis sokan vannak, akik a szorongásnak ezzel a fajta nehezen beazonosítható és észrevehető, ám a mindennapjaikat átható és megnehezítő típusával élnek.
A magasan funkcionáló szorongás nem szerepel a hivatalos diagnosztikai kézikönyvekben, mint például a DSM-5-ben (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders), azonban a jelenség nagyon is valós. Ez a típusú állandó, a mindennapokat megnehezítő aggodalom, rágódás gyakran rejtve marad, mivel az érintettek nem mutatják a szorongás klasszikus jeleit.
Ehelyett éppen az ellenkezője látszik: magas teljesítmény, folyamatos aktivitás és sokszor sikeresség. Az ilyen emberek szorongása belső feszültségként jelentkezik, amit a külvilág felé nem mutatnak.
Pedig valójában elég sokat kételkednek magukban, megkérdőjelezik a saját döntéseiket, tetteiket és a cselekedeteik egy része is belső feszültségről árulkodik. A legnagyobb különbség a hagyományos szorongáshoz képest az, hogy a magasan funkcionáló szorongók szinte folyamatosan úgy érzik, hogy nem tettek eleget, hogy még többet és többet kellene teljesíteniük.
Nézzük meg, milyen jellemző gondolatok, érzések fordulhatnak elő a magasan funkcionáló szorongóknál!
1. Sokat aggódsz, még apró dolgokon is
Lehet, hogy egy beszélgetés után újra és újra végigpörgeted magadban, mit mondtál. Nem volt-e túl sok? Nem volt-e túl kevés? Nem bántottál-e meg valakit? Nem kellett volna máshogy fogalmaznod?
Lehet, hogy egy döntés előtt hosszasan mérlegeled az összes lehetőséget, majd amikor végre döntesz, utána is kételkedsz benne.
A magasan funkcionáló szorongásban az agyunk gyakran úgy próbál biztonságot teremteni, hogy mindent előre kiszámít. Csakhogy az élet nem válik teljesen kiszámíthatóvá attól, hogy ezerszer végiggondolod.
Ami közös mindezekben az aggodalmakban, hogy legtöbbször nem állnak arányban az esemény jelentőségével. Valahogy minden félelmet keltőnek, valamiképpen veszélyesnek tűnik, telis-tele buktatókkal…És még ha sikerül is megoldani ezeket a ’problémákat’ sosem vagy teljesen elégedett az eredménnyel, mindig van egy olyan érzésed, hogy ez nem elég jó, hogy lehetne még jobb is…
2. És mintha semmi nem enyhítené az aggodalmakat
Pedig ismered az összes módszert: meditáció, légzéstechnika, jóga – de semmi nem segít….Vagy ha mégis, csak átmenetileg.. Egy kis idő elteltével újra előjönnek ugyanazok a gondolatok, félelmek. Amelyek ugyan nem akadályoznak a mindennapi életedben, hiszen megoldod a feladataidat és éled az életed, de a folytonos (enyhe vagy erősebb) aggodalom, a ‘csak akkor vagyok elég jó, ha maximálisan teljesítek’ mindig jelen van.
Mi állhat ennek a hátterében?
A magasan funkcionáló szorongás hátterében gyakran állnak olyan korai élmények vagy családi minták, amelyek azt sugallják, hogy az értékünket a teljesítményünk határozza meg.
Például:
„Akkor vagyok szerethető, ha jól teljesítek.”
„Nem okozhatok csalódást.”
„Mindig erősnek kell lennem.”
„Ha hibázom, elveszítem mások szeretetét, megbecsülését.”
„Csak akkor pihenhetek, ha már mindent elvégeztem.”
„Mások igényei fontosabbak, mint az enyémek.”
Ezek a hiedelmek sokszor nem tudatos mondatokként vannak jelen. Inkább belső automatikus működésként. Meghatározzák, hogyan döntesz, mennyit vállalsz, hogyan reagálsz kritikára, mennyire mersz segítséget kérni, és hogyan bánsz magaddal, amikor valami nem sikerül tökéletesen.
Ilyenkor a szorongás egyfajta motorrá válhat, amely folyamatos cselekvésre sarkall. Ám ennek ára van: a belső feszültség és az elégedetlenség sosem múlik el teljesen.
A változás első lépése nem az, hogy azonnal „pozitívan kell gondolkodni”. Hanem az, hogy elkezded felismerni: mi mozgat belül? Miért olyan nehéz megállni? Mitől félsz valójában, amikor nemet mondanál?
3. Folyton elfoglalt vagy, és nehezen pihensz
Mintha ha végre lenne egy üres órád, azonnal megjelenne a bűntudat: „Most inkább valami hasznosat kellene csinálnom.”
Ezért lehet, hogy a naptárad minndig tele van. A hétvégéd is előre meg van tervezve. A pihenésed is egyfajta feladatként jelenik meg. És amikor végre tényleg lenne lehetőséged megállni, egyszerűen nem tudsz ‘átkapcsolni’ és végre valóban pihenni.
A folyamatos tevékenység sokszor nem pusztán szokás, hanem lehet egyfajta védekezés is. Amíg csinálsz valamit, addig legalább nem érzed a belső feszültséget. Nem kell szembenézni azzal, mennyire fáradt vagy és nem kell azon sem gondolkodni, hogyan is pihenhetnél (hiszen lehet, hogy már szinte el is felejtetted, hogyan kellene).
Csakhogy hosszú távon a túlműködés nem oldja a szorongást, hanem sokkal inkább fenntartja azt.
4. Sosem érzed azt, hogy elég jó vagy
A magasan funkcionáló szorongás gyakran összekapcsolódik a perfekcionizmussal. Ilyenkor nem egyszerűen arról van szó, hogy igényes vagy a munkádra vagy az életedre. Hanem sokkal inkább arról, hogy a hibázás túl nagy belső fenyegetést jelent.
Mintha a hiba nem csak egy hiba lenne, hanem bizonyíték arra, hogy nem vagy elég jó.
Ez nagyon kimerítővé válhat. Mert ha az önértékelésed túl szorosan kapcsolódik a teljesítményedhez, akkor sosem tudsz igazán megpihenni. Mindig van még valami, amit jobban, szebben, pontosabban, tökéletesebben lehetne csinálni.Akármilyen helyzet legyen is az: a munkában, az iskolában, a kapcsolataidban – mindenben a tökéletességre törekszel. És ez az irreális elvárás önmagaddal szemben oda vezet, hogy folyton attól tartasz, hogy nem tudsz az elvárásoknak megfelelni.
Emellett lehet, hogy egyfajta mindent vagy semmit gondolkodás jellemző rád, és gyakran érzed azt, hogy ‘ha valamit nem tudok tökéletesen megcsinálni, akkor az nem is ér semmit’.
5. Nem (vagy csak nehezen) tudsz nemet mondani
A nemet mondás legtöbbször nem azon múlik, hogy ismered-e a megfelelő mondatokat, vagy tudod-e, hogyan kellene udvariasan, mégis határozottan megfogalmazni a határaidat. A nehézség inkább ott kezdődik, hogy mi történik benned, amikor ténylegesen kimondanád: most ezt nem szeretném, nem tudom vállalni, vagy nekem ez már sok.
Ilyenkor könnyen megjelenhet a bűntudat, a feszültség, vagy az a félelem, hogy a másik csalódni fog benned. Felmerülhet benned, hogy önzőnek tartanak majd, kevésbé fognak szeretni, vagy valamilyen módon nem leszel elég jó társ, kolléga, barát, partner vagy családtag, ha most a saját határaidat is figyelembe veszed.
Ezért inkább elvállalsz még valamit, akkor is, amikor már érzed, hogy nincs rá valódi kapacitásod. Igent mondasz, miközben belül nemet szeretnél, alkalmazkodsz, túlteljesítesz, és gyakran már előre próbálod kitalálni, mire lenne szüksége a másiknak, hogy ne okozz csalódást vagy feszültséget.
Kívülről mindez kedvességnek, figyelmességnek vagy megbízhatóságnak látszhat. Közben azonban egyre több feszültség gyűlhet benned, mert minden kimondatlan nem mögött gyakran ott van egy másik, csendesebb nem is: az, amit közben önmagadnak mondasz.
Nehezen észrevehető, pedig sokakat érint
Sokan vannak, akik ilyen problémákkal küzdenek de mivel teljesíteni tudják a feladataikat és képesek (sok esetben igen jól!) menedzselni az életüket, sokáig nem is foglalkoznak a dologgal. Egyszerűen az életük, a személyiségük részének tekintik ezt a fajta szorongást és nyugtalanságot.
Valóban együtt lehet élni ezekkel a tünetekkel, hosszabb távon azonban olyan kompenzáló, káros viselkedésformákhoz vezethetnek mint például egy (vagy több) pohár bor megivása vagy a közösségi média oldalak túlzásba vitt nézegetése, sorozatfüggőség, stb… Ezek átmenetileg enyhíthetik a szorongást, valódi megoldást azonban nem jelentenek. Sőt, ronthatnak is a helyzeten és depresszióhoz vagy más, komolyabb problémákhoz vezethetnek.
Fontos felismerni, hogy ebben az esetben érdemes változtatni az életmódunkon, gondolkodásmódunkon vagy segítséget kérni, ha a változtatás egyedül nehéznek tűnik.
Ami segíthet
A pszichoterápia, különösen a kognitív viselkedésterápia (CBT) hatékony lehet a szorongás mögötti gondolkodási minták és hiedelmek feltárásában és átformálásában. Emellett a mindfulness és a relaxációs technikák is segíthetnek abban, hogy megtanuljuk kezelni a szorongást anélkül, hogy túlzottan kontrolláló vagy kimerítő rutinokat alakítanánk ki.
Ha magadra ismertél
Ha olvasás közben azt érezted, hogy „igen, ez rólam szól”, akkor érdemes lehet mélyebben is foglalkoznod ezzel.
Május 27-én tartok egy online workshopot A tökéletesség álarca mögött címmel, ahol a magasan funkcionáló szorongás, a perfekcionizmus, a megfelelési kényszer és a belső feszültség témájával foglalkozunk.
A workshopon nemcsak a jelekről lesz szó, hanem arról is, hogyan értheted meg a mögöttük lévő hiedelmeket, hogyan kapcsolódhatsz újra önmagadhoz, hogyan kezdhetsz el egészségesebb határokat húzni, és hogyan lehet az önkritika helyett több együttérzéssel fordulni magad felé.
Nem baj, ha nem tudsz élőben részt venni: minden jelentkező megkapja a felvételt, így akkor nézheted vissza, amikor valóban van rá nyugodt időd.
Ha szeretnéd végre nemcsak kívülről jól működtetni az életedet, hanem belül is nagyobb biztonságban lenni, szeretettel várlak a workshopon.
Itt tudod megnézni a részleteket:A tökéletesség álarca mögött