A túlgondolás problémája: hogyan ne beszéld le magad mindenről?
Előfordult már, hogy volt egy jó ötleted, eleinte lelkesedtél érte, majd minél többet gondolkodtál rajta, annál több problémát és lehetséges buktatót találtál? Egy idő után pedig már nem azt mérlegelted, hogyan lehetne megvalósítani, hanem azt, miért nem fog sikerülni.
A túlgondolás egyik gyakori következménye éppen ez: a gondolkodás már nem segít közelebb kerülni egy döntéshez vagy megoldáshoz, hanem egyre bizonytalanabbá tesz és visszatart a cselekvéstől.
Mikor lesz a gondolkodásból túlgondolás?
Természetesen fontos végiggondolni egy döntés előnyeit, hátrányait és lehetséges következményeit. A gondolkodás akkor válik túlgondolássá, amikor már nem visz közelebb a döntéshez vagy a megoldáshoz, hanem ugyanazokat a kérdéseket járjuk körbe újra és újra.
Ilyenkor könnyű belekerülni abba a körbe, hogy még több információra, még nagyobb bizonyosságra vagy még jobb felkészültségre várunk. Közben pedig halogatjuk azt a lépést, amelyből valódi tapasztalatot szerezhetnénk.
Ebben gyakran szerepet játszik a hibázástól való félelem, a perfekcionizmus, a bizonytalanság nehéz elviselése vagy az, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, mit gondolnak majd mások.
Amikor egyre több ellenérvet találunk
Miért beszéljük le magunkat sokszor olyan dolgokról is, amiről nem kellene? Holott egyébként jó ötlet, és különösebb kockázata sincs…
Az egyik leggyakoribb ok nagyon egyszerű: nem bízunk eléggé magunkban. Emiatt nem hisszük el azt sem, hogy nekünk ez sikerülhet. A kulcsszó itt is a gondolkodás, jobban mondva a túlgondolás.
A túlgondolás egyik sajátossága, hogy minél tovább elemezünk egy helyzetet, annál több bizonytalanságot és lehetséges problémát találhatunk benne. Mi van, ha rosszul döntök? Mi van, ha nem sikerül? Mi van, ha később megbánom?
Egy idő után könnyen úgy érezhetjük, hogy még nem állunk készen, még valamit át kell gondolnunk, vagy jobb lenne várni. A probléma az, hogy teljes bizonyosságot a legtöbb fontos döntés előtt nem fogunk tudni szerezni.
A félelem mások véleményétől – a túlgondolás egyik leggyakoribb oka
Lehet, hogy attól is félsz, hogy mások mit fognak gondolni. Hiszen téged nem úgy ismertek meg, mint aki csak úgy otthagyja az állását/az egyetemet/stb. Vagy úgy érzed, hogy mindenkit meglepnél, ha hirtelen valami új dologba kezdenél és úgysem hinnék el, hogy ez neked sikerülhet.
A döntést tovább nehezítheti, ha közben azt is próbáljuk előre kiszámítani, hogyan reagálnak majd mások. Vajon mit fognak gondolni? Megértenek? Egyetértenek? Nem tartják majd rossz döntésnek?
Ha túl nagy súlyt kapnak ezek a kérdések, könnyen elveszhet közben az, hogy te mit szeretnél, számodra mi fontos, és milyen kockázatot vagy bizonytalanságot vagy hajlandó vállalni.
Mi a legnagyobb baj a túlgondolással? Az, hogy akkor a gondolataid fókusza és a szellemi energiád nagy része arra megy el, hogy aggódsz…Nem pedig arra, hogy szép lassan belekezdj a terved megvalósításába.
A túlgondolás könnyen ismétlődő mintává válhat
Ha rendszeresen úgy reagálsz a bizonytalanságra, hogy még többet elemzel, ellenőrzöl és mérlegelsz, ez idővel könnyen automatikus működésmóddá válhat. Egy nehezebb döntésnél már szinte észrevétlenül elindul ugyanaz a kör: gondolkodás → bizonytalanság → még több gondolkodás → halogatás.
A kiút ezért nem feltétlenül az, hogy végre megtaláld azt az érvet, amely teljesen megnyugtat, hanem hogy megtanuld felismerni: mikor segít még a gondolkodás, és mikor lenne hasznosabb egy kisebb lépést tenni.
Ha túl sokáig azt a mintát követted, hogy ‘van egy jó ötletem, de lelbeszélem magam róla, még mielőtt belekezdenék’, akkor végül azt fogod gondolni, hogy nem vagy elég jó ahhoz, hogy valódi változásokat érj el az életedben!
Ezzel pedig visszatartod magad a fejlődéstől, a pozitív dolgok megélésétől is. Így ahelyett, hogy azon aggódnál, hogy mi lesz ha nem sikerül és mit fognak mások gondolni, próbálj meg arra koncentrálni, hogy milyen hatása lenne annak rád és másokra, ha sikerülne megvalósítanod, amit elterveztél.
Mert ha örökké halogatod a dolgokat egy kedvezőbb alkalomra vagy arra várva, hogy végre legyen önbizalmad a megvalósításhoz, akkor akár örökké is várhatsz.
És ha folyton lebeszéled magad a dolgokról akkor mindig benned marad a ’mi van, ha’ vagy ’mi lett volna, ha ’ nyomasztó érzése.
Mit tehetsz, ha te is érintett vagy a túlgondolás és agyon-analizálás ‘bűnében’?:)
Nézzünk meg most néhány tippet.
1. Kezdd el akkor is, ha nem érzed úgy, hogy készen állsz rá
Nem kell minden részletet előre látnod ahhoz, hogy megtegyél egy első lépést. A túlgondolás könnyen elhiteti velünk, hogy még több információra, felkészülésre vagy önbizalomra van szükségünk.
Próbáld inkább azt megkérdezni magadtól: Elég információm van ahhoz, hogy megtegyem a következő kis lépést?
Az önbizalom sokszor nem a cselekvés előtt érkezik meg, hanem abból épül, hogy kipróbálunk valamit, tapasztalatot szerzünk, majd ennek alapján tesszük meg a következő lépést.
2. Tedd láthatóvá a gondolataidat
Amikor mindent csak fejben próbálunk megoldani, könnyű újra és újra ugyanazokat a köröket futni. Segíthet, ha leírod, mi az, amitől tartasz, milyen érvek szólnak egy döntés mellett és ellen, és mely kérdésekre van valóban szükséged válaszra.
Beszélhetsz róla valakivel is, de nem feltétlenül azért, hogy megmondja, mit tegyél vagy megnyugtasson, hanem azért, hogy kívülről is rá tudj nézni arra, amin gondolkodsz.
3. Keresd meg a következő konkrét lépést
Ahelyett, hogy az egész problémát egyszerre próbálnád megoldani, keresd meg azt az egyetlen lépést, amit már most meg tudsz tenni.
Például:
- információt kérni;
- elküldeni egy e-mailt;
- jelentkezni valamire;
- fél órát foglalkozni egy feladattal;
- kipróbálni valamit anélkül, hogy előre eldöntenéd, tökéletes lesz-e.
A túlgondolás sokszor a teljes jövőt próbálja előre megoldani. A cselekvéshez viszont általában csak a következő lépést kell ismernünk.
4. Figyeld meg, mikor kezded ugyanazokat a köröket futni
A túlgondolás felismerése önmagában fontos készség. Érdemes megfigyelned, milyen helyzetekben indul be leggyakrabban: döntések előtt, hibázás után, bizonytalan helyzetekben, mások reakcióival kapcsolatban vagy például este, amikor végre nincs más, ami lekösse a figyelmedet.
Ha felismered, hogy már nem új információt keresel, hanem ugyanazokat a lehetőségeket elemzed újra, könnyebb tudatosan megszakítani ezt a kört.
A túlgondolás ráadásul nem mindig ugyanúgy jelenik meg. Van, amikor a jövő miatt aggódunk, máskor egy múltbeli helyzetet elemzünk újra és újra, vagy éppen egy döntést próbálunk „tökéletesen” meghozni.
Ha szeretnéd könnyebben felismerni, nálad melyik forma a legjellemzőbb, olvasd el ezt a cikket is: A túlgondolás 4 típusa.
Ne félj a bizonytalantól
A túlgondolás célja sokszor éppen az lenne, hogy nagyobb biztonságot szerezzünk: biztosak legyünk abban, hogy jó döntést hozunk, nem hibázunk, és minden lehetséges következményt előre látunk.
A probléma az, hogy ezt a fajta teljes bizonyosságot ritkán tudjuk elérni. A cél ezért nem az, hogy soha többé ne gondolkodj sokat egy döntésen, hanem hogy egyre hamarabb felismerd, mikor segít még az elemzés, és mikor tart már ugyanabban a körben.
Néha egy kisebb lépés és az abból szerzett tapasztalat többet segít, mintha még egyszer alaposan végiggondolnál mindent.
Szeretnél tovább dolgozni a túlgondolással?
Ha szeretnéd jobban felismerni, mikor csúszol bele a túlgondolásba, és konkrét lépéseket keresel ahhoz, hogyan tudod megszakítani ezeket a gondolkodási köröket, töltsd le a Túlgondolás és belső feszültség – 5 lépés a megnyugváshoz című ingyenes munkafüzetemet.
Ha személyre szabott segítséget szeretnél
Ha a túlgondolás, az állandó aggódás vagy a belső feszültség régóta jelen van az életedben, és úgy érzed, nehéz egyedül változtatni ezeken a mintákon, egyéni pszichológiai tanácsadás keretében is tudunk velük foglalkozni.