Érzelmi kimerültség és időhiány, avagy sosem érem utol magam
Vajon létezik-e a munka és a magánélet egyensúlya? Ki tudunk-e teljesedni mindkét fronton, vagy óhatatlanul kompromisszumokat kell kötnünk? Nem kevés elvárás érkezik a társadalom részéről ezzel kapcsolatban – melyek kivétel nélkül szinte mindenkit érintenek. Nem csoda, hogy gyakran elveszettnek érezzük magunkat a saját életünkben. A túlzsúfolt mindennapok (legyen szó családi vagy munkával kapcsolatos kötelezettségekről) pedig szinte megágyaznak az érzelmi kimerültség és a ‘sosem érem utol magam’ érzésének.
Eközött a sok bennünket bombázó – gyakran egymásnak ellentmondó vagy egymást kizáró – elvárás között szinte csoda lenne, ha nem éreznénk magunkat túlterheltnek. Szinte lehetetlennek tűnő vágy, hogy mindig jusson időnk arra, amire szeretnénk és egyetlen életterületünk se kerüljön aránytalanul háttérbe a többivel szemben.
Érzelmi kimerültség – csak rajtunk múlik?
Miért is érezzük úgy, hogy semmire nincs időnk, hogy folyton szaladunk a dolgaink után? Az okok csak részben kereshetők a ’saját készülékünkben’..
Hiszen a mai kor ’vívmánya’ az, hogy sok, a kontrollunkon kívül eső tényező van. Ezek pedig hozzájárulnak ahhoz, hogy a folyamatos stressz, túlterheltség és nem ritkán a kiégést is közelítő állapotban éljük a mindennapjainkat.
Ezek tulajdonképpen a mindennapi élet velejárói, mégsem tudatosítjuk eléggé, hogy milyen mértékben felelősek az érzelmi kimerültség és a folyamatos időhiány érzéséért.
Ha nem szeretnénk örökös rohanásban és túlterheltségben élni, akkor az ehhez vezető első lépés a tudatosság. Kezdetnek ez azt (is) jelenti, hogy más szemmel nézünk arra, amit eddig teljesen természetesnek vettünk – hiszen ebben élünk.
Az érzelmi kimerültség, a folyamatos rohanás és a kiégés közeli érzés eredhet a saját gondolkodásmódunkból, hiedelmeinkből is. Azonban legalább ennyire befolyásolhatják külső, a mai kor jellegzetességeiből adódó tényezők is.
Nagyon érdekes (és érdemes is, ha változtatni szeretnénk) végiggondolni, hogy melyek azok az okok, amelyekért mi magunk, a gondolkodásmódunk tehető felelőssé.
Ebben a cikkben viszont most inkább a külső, azaz a rendszerből, a mai felgyorsult és nem ritkán kaotikus és kiszámíthatatlan világból adódó jellegzetességeket fogom bemutatni.
Az érzelmi kimerültség okai
1. A rendszer, amiben élünk szinte ‘megágyaz’ a kiégésnek és nem célja az egyén támogatása
Olyan világban élünk, amely a mindenekelőtti fogyasztást támogatja. A jövő pedig egyre kevésbé tervezhető (főleg igaz ez az utóbbi másfél, két évre). Mintha örökös készültségben kellene élnünk, hiszen nem tudjuk, mit hoz a jövő…
Éppen ezért – próbálva felkészülni arra, hogy bármi történhet – minden területen túlvállaljuk magunkat.
Persze ez pont olyasmi, amire semmilyen (vagy csak minimális) hatásunk van, hiszen alapjaiban kellene megváltoznia a szemléletmódnak, a globális értékrendszernek. Érdemes viszont tudatosítani, hogy egy nagy egész részei vagyunk. Annak működésébe pedig szinte bele van kódolva, hogy túlterheltség, ’multitasking’ és mentális kimerülés nélkül nagyon nehéz benne létezni.
Így ahelyett, hogy olyan dolgokon aggódnánk, amelyeket úgysem tudunk megváltoztatni érdemes inkább a fókuszt a saját kontrollunkon belülre helyezni. Olyan dolgokra, amelyeken ha akarunk, változtatni is tudunk.
2. Mélyen belénk vannak kódolva olyan ‘igazságok’, melyek szerint akkor vagyunk értékesek, ha mindig tevékenyek és produktívak vagyunk
Ha éppen nincs valami célunk vagy tervünk akkor olyan érzésünk lehet, mintha a dolgok könnyebbik végét akarnánk megfogni….Sőt, szinte furcsa és kényelmetlen érzés, ha végre engedélyezünk magunknak egy kis pihenést.
Egy idő után pedig azt érezhetjük, hogy szinte nincs olyan időszak vagy élethelyzet, amelyben meg lehetne nyugodni. Hiszen az iskolák befejezésével kezdődik a nagybetűs Élet, amit mind anyagilag, mind karrier szempontjából meg kell alapozni – nem beszélve az egyéb társadalmi elvárásokról. Amelyek azt az érzést is keltik, mintha minél gyorsabban és lehetőleg egyszerre kellene megvalósítani.
Ezerféle teendőnk van, amelyek közül nagyon nehéz bármelyikre is nemet mondani. Folyamatos rohanásban és túlterheltségben telnek a napjaink – és ha körülnézünk a környezetünkben akkor azt látjuk, hogy mindenki más is így él. Ami pedig sajnos tovább erősíti bennünk a ’mindenki folyton rohan, ilyen az élet’ meggyőződést.
A pihenésre szánt időt pedig sajnáljuk magunktól mert úgy tűnik, mintha inkább csak hátráltatna, lassítana…
Pedig az elégedett, önmagukkal harmóniában élő emberek egyik titka pontosan az, hogy megengedik maguknak a pihenést és kikapcsolódást. Ahelyett, hogy mindig mindent meg akarnának csinálni, rangsorolják a teendőiket és ha kell, nemet is tudnak mondani.
Itt tehát már van némi kontrollunk afelett, hogy hogyan alakítjuk az időhöz, a teendőkhöz való viszonyunkat. Érdemes átgondolni, hogy vajon milyen meggyőződéseink vannak ezen a téren?
Például szoktuk-e úgy gondolni, hogy:
– Semmire sincs időm, mert ezt is (teendő1) meg azt is (teendő 2) meg kell csinálnom.
– Amíg nem csináltam meg valamit (például teljesen kitakarítani a lakást) addig nincs ’jogom’ pihenni sem.
– Annyi dolgom lenne, mégis mindegyiket halogatom….
Az első lépés az élhető, szellemileg, mentálisan és fizikailag is egészségesebb élet felé az, ha felismerjük és tudatosítjuk magunkban, hogy milyen is az időhöz való viszonyunk. Érdemes végiggondolni, hogy milyen alapvető ‘igazságaink’ vannak ezen a téren. (Ha bővebben is érdekel a téma, nézd meg az ’Tedd rendbe az életed’ tanfolyamom tematikáját!)
3. A mai kor információtömegére nem vagyunk felkészülve
Az utóbbi körülbelül 100-150 év technikai fejlődése olyan gyors volt, amelyhez az emberi agy csak lassan (vagy valójában sehogysem) tud alkalmazkodni.Ezzel persze még nem sok újat mondok, hiszen sokan, sok helyen leírták/elmondták már.
Az az érdekes, hogy látszólag mégis alkalmazkodunk. Próbáljuk felvenni a ritmust, az ébren töltött időnket maximálisan kihasználjuk, megtanuljuk az újabb és újabb okos eszközök használatát. Emellett pedig megkíséreljük feldolgozni a nap, mint nap ránk zúduló rengeteg információt.
A folyamatos érzelmi kimerültség, a szorongás, a depresszió vagy az, ha sosem érezzük igazán jól magunkat a bőrünkben mind-mind azt jelzi, hogy valójában nem tudjuk kezelni ezt a felgyorsult fejlődést. A mentális problémák pedig az agyunk és a szervezetünk arra vonatkozó jelzései, hogy lassítsunk le, álljunk meg, hiszen nem tudunk ennyi mindent befogadni.
4. Nagyon kevés eszközünk van arra, hogy ténylegesen segíteni tudjon a túlterheltségünkön
Kapcsolódva az előző ponthoz, egy kicsit olyan ez, mintha egy tízéves számítógéptől várnánk, hogy a mostani elvárásoknak megfelelő sebességgel működjön…
Sem az oktatási rendszer, sem az előző generációk tapasztalatai nem tudtak felkészíteni arra, amivel a mai kor információs dömpingjében szembetaláljuk magunkat.
Ezért nem működnek azok a technikák sem, amelyek korábban hatékonyak voltak. Ahhoz, hogy egészséges és teljes életet tudjunk élni és ne sodródjunk a végkimerülés szélére nap, mint nap, teljesen új módon kell megközelítenünk az időhöz és a saját tevékenységekhez való viszonyunkat (ebben a cikkben hasznos tippeket olvashatsz a mindennapi lendület megőrzéséről).
5. Folytonos félelemben élünk, nehogy lemaradjunk valamiről
Ha elmegyek pár hétre nyaralni/ha nem váltok most munkahelyet/ha túl sokáig kimaradok a munkából a gyerek miatt/ha végre azt tanulom, amit mindig is szerettem volna, akkor:
- – nem tudom majd behozni a lemaradást,
- – nem fogok/fogunk tudni megélni,
- – sosem lépek szintet a vállalkozásomban,
- – nem fogom elérni a célomat,
- – és a sort sokáig lehetne folytatni.
Ismerősen hangzik? A legtöbbünkben így vagy úgy felmerültek már hasonló gondolatok. Kicsit hasonló ez a FOMO (Fear of missing out) érzéséhez, csak éppen még félelmetesebb…Olyan, mintha egy életre szólóan le-vagy kimaradnánk valamiből, ha rosszul döntünk.
Nagyon komoly önismeret és önelfogadás kell ahhoz, hogy merjük vállalni a saját igényeinket és ne engedjünk be minden elvárást, ami a külvilág részéről érkezik.
A testi-lelki kimerültség és ha egyre kevésbé tudod megélni az öröm érzését azt jelzik, hogy érdemes lenne néhány dolgot újragondolni és más módon közelíteni a ’teendők-idő-élhető élet’ kérdését.
Ebben szeretnék segíteni az alábbi két kérdéssel, amelyek a cikkben leírtakhoz kapcsolódnak.
– Gondold végig, hogy a te életedet hogyan befolyásolják a külső körülmények, elvárások (társadalom, család, stb. részéről)?
– Melyek azok, amelyeket le tudnál tenni ezek közül (mert valójában nem értesz velük egyet, enm érzed a magadénak, ‘nem is tudod, miért csinálod’:)?
Minőségibb mindennapok
Ha szeretnél élhetőbb mindennapokat, nem szeretnéd magad folyamatosan túlterheltnek érezni, akkor nézd meg az Tedd rendbe az életed online tanfolyamom tematikáját, amelyben részletesen foglalkozunk ezekkel a témákkal is.
