Miért érdemes év elején egy pillanatra megállni, mielőtt továbbmennénk?
Január elején sokan úgy érzik, hogy az új év egyben ’tiszta lap is’. Új célok, új tervek, új lendület – legalábbis elvárások szintjén. Közben viszont gyakran megjelenik egy másik tapasztalat is: fáradtság, szétszórtság, mentális túlterheltség.
Mintha az év véget ért volna, de közben ugyanazokat az érzéseket visszük tovább, amelyeket (de legalábbis egy részüket) szerettünk volna magunk mögött hagyni.
Ez általában nem lustaság, nem motivációhiány, és nem is a „nem eléggé akarás” problémája. Sokkal inkább arról szól, hogy az előző időszak nem kapott lezárást, leginkább lelki értelemben nem.
Egy év nem csak események sorozata. Döntésekből, alkalmazkodásokból, kapcsolati helyzetekből, megküzdési módokból áll össze. Ezek hatása nem szűnik meg attól, hogy új dátum kerül a naptárba. Ha nincs idő és tér arra, hogy ránézzünk, mi történt velünk, akkor ezek a minták változatlanul működnek tovább – csak közben már „új évnek” hívjuk.
Egy ellentmondásos év
Sokan írják le az elmúlt időszakot úgy, hogy „furcsa,, ellentmondásos év volt, jó is és rossz is egyben”. Nem feltétlenül tragikus, de nem is kifejezetten jó. Talán volt benne előrelépés, fejlődés, talán stabilizálódás is, miközben érzelmileg vagy mentálisan kifejezetten megterhelő volt.
Ez az élmény sokszor nem egymás után jelent meg, hanem egyszerre. Lehetett valami, ami objektíven „jól alakult”, miközben belül folyamatos feszültséget vagy kimerültséget éreztünk. Lehetett haladás, miközben veszteségek történtek. Lehetett fejlődés, de cserébe rengeteg lemondás is.
Az ilyen „is–is” tapasztalatokat nehezebb elfogadni. Az emberi gondolkodás inkább leegyszerűsít: jó vagy rossz, siker vagy kudarc, jól csináltam vagy elrontottam. Ezek a kategóriák viszont nem igazán alkalmasak arra, hogy leírják azt, ami ténylegesen történt.
Amikor egy évet túl gyorsan címkézünk fel, gyakran épp a lényeg vész el: hogyan jutottunk el oda, ahol most vagyunk.
Mi történik, ha nem állunk meg visszanézni?
Amikor nem dolgozzuk fel az élményeinket, akkor az agyunk automatikusan kezd működni az emlékeinkkel kapcsolatban. A legerősebb érzelmi emlékek maradnak meg, a legutóbbi történések torzítják az összképet, és az a történet erősödik, amit amúgy is ismerünk magunkról. Ez nem tudatos folyamat, hanem alapműködés.
Ennek az az eredménye, hogy januárban sokan csak annyit tudnak mondani: „fáradt vagyok”, „nem úgy sikerült”, „valami nem stimmel” – de nehéz pontosan megfogalmazni, mi is történt, és mihez lenne érdemes máshogy viszonyulni.
A tudatos visszatekintés nem arról szól, hogy mit kellett/lehetett volna jobban csinálni. Inkább arról, hogy érthetővé tegyük magunk számára az elmúlt időszakot, a tapasztalatainkat, és tanulni tudjunk belőle.
A lezárás ‘szertartása’
A befejezetlen ügyek mentális terhet jelenthetnek, hiszen az idegrendszerünk számára minden eldöntetlen kérdés, félbehagyott gondolat vagy ki nem mondott következtetés „aktív” marad. Ez sokszor úgy jelenik meg, hogy nehéz koncentrálni, nehéz dönteni, vagy állandó belső nyomást érzünk.
Amikor egy időszakot tudatosan végiggondolunk, az segít tisztábban látni, hogy:
– mi az, ami ténylegesen lezárult?
– mi az, ami folytatódik?
– mi az, ami változtatást igényel?
– és mi az, amit eddig automatikusan vittünk tovább (de lehet, hogy már nem is igazán a ‘mienk’?
Ez a fajta rendrakás sokszor nagyobb megkönnyebbülést hoz, mint bármilyen új cél vagy elhatározás.
Január: nem sprint, hanem átmenet
A januárhoz rengeteg elvárás társul. Mintha gyorsan irányt kellene választani, dönteni, elköteleződni. Pszichológiai szempontból azonban ez az időszak sokkal inkább egy átmenet.
Nem feltétlenül kell azonnal tudni, merre tovább. Gyakran hasznosabb először azt megérteni, milyen minták működtek az elmúlt évben, és melyek voltak hosszabb távon kimerítőek vagy fenntarthatatlanok.
Továbblépés tudatos visszatekintéssel
A következő időszak nem attól lesz más, hogy új célokat fogalmazunk meg. Sokkal inkább attól, hogy a korábbi mintáinkat mennyire ismerjük fel és mennyire tudatosan visszük tovább azokat. Hiszen ami nem kapott értelmezést, az hajlamos ismétlődni – még akkor is, ha ezt már nem szeretnénk.
Ebben az értelemben január nem új kezdet, hanem egy lehetőség arra, hogy ne a régi mintáinkat vigyük tovább.
Ebben szeretnék segíteni a letölthető Évértékelő és tervezőmmel, melyben az év lezárását, végiggondolását segítő kérdéseket is találsz.
Ha van magadra az ünnepi időszakban egy kis időd, akkor ülj le egy forró csokival vagy teával, és gondold végig, mit is hozott neked 2025, és milyennek szeretnéd a következő évedet.
