A self-love, vagyis önszeretet kifejezéssel ma már szinte mindenhol találkozhatunk. „Először tanuld meg szeretni önmagad.” „Ha nem szereted magad, más sem fog.” „Csak fogadd el magad úgy, ahogy vagy.” Jól hangzó mondatok, de a gyakorlatban egyáltalán nem olyan egyszerű megmondani, mit is jelent valójában szeretni önmagunkat.
Pszichológiai szempontból az „önszeretet” nem egyetlen, pontosan meghatározható fogalom. Több, egymással összefüggő dolog tartozhat ide: az önelfogadás, az önmagunkkal való együttérzés, a reális önértékelés, saját szükségleteink figyelembevétele és az is, hogy mennyire tudunk megfelelő határokat kialakítani a kapcsolatainkban.
És talán az egyik legfontosabb: hogyan bánunk magunkkal akkor, amikor valami nem sikerül.
Hiszen könnyű elfogadóan viszonyulni magunkhoz, amikor éppen jól mennek a dolgaink. Sokkal többet árul el az önmagunkhoz való viszonyunkról az, hogyan beszélünk magunkkal egy hiba után, megengedjük-e magunknak a pihenést, amikor elfáradtunk, vagy képesek vagyunk-e nemet mondani akkor is, ha ezzel esetleg csalódást okozunk valakinek.
Az önszeretet tehát nem azt jelenti, hogy mindig elégedettnek kell lennünk magunkkal. Lehetnek hibáink, lehetünk bizonytalanok, és természetesen lehetnek olyan tulajdonságaink vagy szokásaink is, amelyeken szeretnénk változtatni.
A kérdés inkább az, milyen kapcsolatban vagyunk saját magunkkal mindeközben.
Milyen jelek utalhatnak arra, hogy túl kevés figyelmet és elfogadást adsz saját magadnak?
Egyetlen esetből vagy viselkedésből természetesen nem lehet arra következtetni, hogy valaki „nem szereti magát”. Ha azonban az alábbi minták közül több is rendszeresen visszatér az életedben, érdemes lehet egy kicsit közelebbről megnézni, hogyan viszonyulsz saját magadhoz.
1. Gyakran visszatartod magad attól, amit valójában szeretnél
Régóta szeretnél munkahelyet váltani, de nem mersz jelentkezni arra az állásra, ami igazán érdekel? Kipróbálnál valami újat, de már azelőtt lebeszéled magad róla, hogy egyáltalán megpróbáltad volna?
A bizonytalanság és a kockázat kerülése teljesen emberi reakció. Nem kell minden félelmünket legyőzni, és természetesen nem minden kihagyott lehetőség mögött áll önértékelési probléma.
Érdemes azonban megfigyelni, mi az, ami valójában visszatart.
- „Ehhez én kevés vagyok.”
- „Úgysem sikerülne.”
- „Mások biztosan sokkal jobbak nálam.”
- „Inkább el sem kezdem, akkor legalább nem derül ki, hogy nem vagyok rá képes.”
Ha rendszeresen úgy mondasz le számodra fontos dolgokról, hogy valójában nem a helyzet reális kockázata, hanem a saját képességeiddel kapcsolatos negatív feltételezéseid állítanak meg, akkor érdemes ezekkel a gondolatokkal is foglalkozni.
Nem az a cél, hogy ezentúl mindenáron kockázatot vállalj. Sokkal inkább az, hogy különbséget tudj tenni aközött, amit valóban nem szeretnél, és aközött, amit csak azért nem mersz megpróbálni, mert nem bízol eléggé magadban.
3. Nehezen állítasz határokat a kapcsolataidban
Te vagy az, akire mindig lehet számítani? Akkor is igent mondasz, amikor valójában már nincs időd vagy energiád? Nehezedre esik jelezni, ha valami rosszul esik, vagy ha egy kérés egyszerűen nem fér bele?
A határhúzás nehézsége mögött sok minden állhat. Korábbi kapcsolati tapasztalataink, a konfliktustól való félelem, a visszautasítással kapcsolatos aggodalmaink vagy akár az a mélyen rögzült elképzelés is, hogy mások szükségletei valahogy fontosabbak a sajátjainknál.
Az egészséges határok természetesen nem azt jelentik, hogy mindig magadat helyezed előtérbe. Egy kapcsolatban alkalmazkodunk, kompromisszumokat kötünk, és időnként a másik szükségleteit helyezzük előre.
A probléma inkább akkor kezdődik, amikor szinte mindig te vagy az, aki alkalmazkodik.
Sokszor ráadásul pontosan tudjuk, hogy szeretnénk nemet mondani. A nehéz rész nem is maga a „nem”, hanem ami utána következik: a bűntudat, a bizonytalanság vagy az aggodalom, hogy a másik megsértődik, csalódik bennünk, esetleg önzőnek tart majd.
Ilyenkor nemcsak a nemet mondást kell megtanulnunk. Azt is, hogy el tudjuk viselni: a saját határaink nem feltétlenül fognak mindenkinek tetszeni.
3. Sokkal szigorúbb vagy magaddal, mint másokkal
Eszembe jut erről egy korábbi kliensem – nevezzük Kingának. Kinga különösen szigorú volt saját magával.
Ha valaki a környezetében hibázott, szinte mindig talált rá magyarázatot. Fáradt volt. Nehéz időszakon ment keresztül. Túl sok volt rajta a nyomás. Nem tudhatott mindent előre.
Ha azonban Kinga követett el egy hasonló hibát, akkor ezek a körülmények hirtelen nem számítottak.
- „Ezt jobban kellett volna tudnom.”
- „Miért nem tudtam normálisan megcsinálni?”
- „Másnak ez biztosan könnyebben menne.”
Tulajdonképpen mindenki másnak megadta azt a megértést, amelyet saját magától megtagadott.
A közös munka során az egyik fontos felismerése éppen ez a kettős mérce volt. Nem az volt a cél, hogy ezentúl minden hibájára találjon valamilyen felmentést, hanem hogy saját magát is ugyanazzal a méltányossággal tudja megítélni, amelyet másoknak szinte automatikusan megadott.
Ez azért is fontos különbség, mert az önmagunkkal szembeni együttérzés nem jelenti azt, hogy ne látnánk reálisan a hibáinkat.
Egészen más azt mondani:
„Ezt most nem jól csináltam.”
mint azt:
„Én semmit nem tudok jól csinálni.”
Az első mondat egy konkrét helyzetről szól, és akár a változás kiindulópontja is lehet. A második már egész személyünket minősíti.
4. Figyelmen kívül hagyod a saját szükségleteidet
Az önmagunkról való gondoskodásnak része a testi jóllét is, de ez nem azt jelenti, hogy mindig tökéletesen kell étkeznünk, rendszeresen sportolnunk és minden este nyolc órát aludnunk.
Sokkal érdekesebb kérdés, hogy hogyan reagálsz arra, amikor a tested jelzi, hogy elfáradt.
Megengeded magadnak, hogy pihenj, vagy rögtön azt érzed, hogy lusta vagy?
Észreveszed, amikor már túl sokat vállaltál, vagy addig hajtod magad, amíg egyszerűen nem bírod tovább?
Képes vagy időnként azért pihenni, mert szükséged van rá, vagy előbb úgy érzed, hogy valamilyen módon „ki kell érdemelned”?
Különösen a teljesítményorientált embereknél fordul elő, hogy a pihenés szinte jutalommá válik: majd akkor állhatok meg, ha mindennel kész vagyok. Csakhogy a teendők listája ritkán fogy el teljesen.
Az önmagunkkal való jó kapcsolatnak ezért az is része, hogy a saját testi és lelki szükségleteinket nem kellemetlen akadályként kezeljük, amely útban van a feladataink elvégzésében.
5. Sokszor túlvállalod magad, és nehezen mondasz nemet
Ez természetesen szorosan összefügg a határokkal, de a mindennapokban olyan gyakori probléma, hogy érdemes külön is foglalkozni vele.
- „Mi lesz, ha megsértődik?”
- „Mit fognak rólam gondolni?”
- „Nem akarok önzőnek tűnni.”
- „Majd valahogy megoldom.”
És máris bekerült még egy feladat a naptárba.
Ha ez rendszeresen megtörténik, egy idő után könnyű abba a helyzetbe kerülni, hogy rengeteg energiát fordítasz arra, amire másoknak szükségük van, miközben a saját dolgaid folyamatosan hátrébb csúsznak.
Ilyenkor segíthet egy nagyon egyszerű kérdés:
Ha nem félnék attól, hogy a másik csalódik bennem, most is igent mondanék?
Nem biztos, hogy mindig a „nem” lesz a válasz. De már az is sokat elárulhat, ha egy pillanatra kivesszük a döntésből mások várható reakcióját.
Az önszeretet nem azt jelenti, hogy mindig jól kell érezned magad
Talán ez az egyik legfontosabb félreértés az önszeretettel kapcsolatban.
Nem kell minden reggel szeretned azt, amit a tükörben látsz. Nem kell állandóan magabiztosnak lenned. Nem kell minden tulajdonságodat elfogadnod, és nem kell pozitívan gondolkodnod akkor sem, amikor valami valóban rosszul alakult.
A saját magunkkal való jó kapcsolat inkább abban mutatkozik meg, hogyan bánunk magunkkal a nehezebb pillanatokban.
Az önmagunkkal való együttérzés azt jelenti, hogy képesek vagyunk észrevenni a saját nehézségünket anélkül, hogy még egy adag önkritikát is tennénk mellé. Ettől még vállalhatunk felelősséget, kijavíthatjuk a hibáinkat és törekedhetünk arra, hogy legközelebb valamit másképpen csináljunk.
A kettő nagyon jól megfér egymás mellett:
„Ebben hibáztam, és szeretném másképp csinálni.”
és
„Attól még nem kell büntetnem magamat érte.”
Kinga példájához visszatérve: nála sem az volt a probléma, hogy észrevette a saját hibáit. Hanem az, hogy önmagával szemben szinte soha nem vette figyelembe azokat a körülményeket, amelyeket mások esetében teljesen természetesnek tartott.
Vedd észre azt is, ami jól ment
Ha hajlamos vagy erősen önkritikusan gondolkodni, egy egyszerű gyakorlatot is kipróbálhatsz.
A következő egy hétben időnként tudatosan állj meg annál, ami jól sikerült. Nem kell nagy teljesítményeket keresni.
Lehet, hogy belevágtál valamibe, amitől tartottál. Kiálltál a saját véleményed mellett. Befejeztél egy nehéz feladatot. Jól kezeltél egy kellemetlen beszélgetést. Nemet mondtál valamire. Vagy egyszerűen időben észrevetted, hogy elfáradtál, és megálltál.
A lényeg az, hogy amikor kialakítod a saját magadról alkotott képedet, ne csak a hibáid kapjanak benne helyet.
Szeretnél tudatosabban foglalkozni önmagaddal?
Ha magadra ismertél néhány helyzetben, és szeretnél jobban rálátni arra, hogyan gondolkodsz önmagadról, milyen visszatérő minták befolyásolják a döntéseidet, és min szeretnél változtatni, akkor a Légy egy jobb önmagad! online önismereti tanfolyam ebben segíthet tovább.
A programban lépésről lépésre foglalkozhatsz a saját működéseddel, céljaiddal, erősségeiddel és azokkal a területekkel is, amelyeken változtatni szeretnél. Nem abból indulunk ki, hogy egy „jobb” emberré kell válnod, hanem abból, hogy minél jobban ismered saját magadat, annál tudatosabban tudod alakítani azt is, hogyan szeretnél élni.
→ Megnézem a Légy egy jobb önmagad! online tanfolyamot
Ha pedig azt érzed, hogy az erős önkritika, az alacsony önértékelés, a megfelelési kényszer vagy a határhúzás nehézségei mélyebben érintenek, és személyre szabott segítséget szeretnél, egyéni pszichológiai tanácsadás keretében is foglalkozhatunk ezekkel a kérdésekkel.