Hogyan őrizhetjük meg a lelki egyensúlyunkat, rugalmasságunkat akkor is, amikor a dolgok nagyon gyorsan változnak körülöttünk? Miért válik egyre fontosabbá a reziliencia és a kognitív flexibilitás?
Az utóbbi években nem egy kihívással kellett szembenéznünk – és valljuk be, a legtöbb esetben szinte semmilyen hatásunk nem volt a dolgok kimenetelére.
Hiába terveztük el mindent a lehető leggondosabban, mégsem ‘jöttek össze’ a dolgaink. Menet közben többször is módosítanunk kellett azokat, vagy kénytelenek voltunk valami teljesen másba kezdeni.
Az élet trükkös dolgokat tud produkálni. Hiába tanulunk, olvasunk, tájékozódunk, legtöbbször mégsem tudunk mit kezdeni egy-egy nem várt helyzettel. Amelyek között vannak olyanok, amelyekre nem is lehet felkészülni. Ilyenkor többnyire nem is tehetünk mást, mint ‘sodródunk az eseményekkel’.
Szerencsére van egy sokkal nagyobb ‘csomag’. Azok a történések, események, melyeknél nagyon sok függ a hozzáállásunktól és attól, ahogyan magunknak lefordítjuk azokat.
Ilyen az ember – a tapasztalatainkat átszűrjük a saját érzéseinken, múltunkon, meggyőződéseinken – és ezekből alakítjuk ki a saját valóságunkat. Így a saját szemüvegünkön keresztül tekintünk az életre – ami igen gyakran torzít. Önmagunk megismerése, annak tudatosítása, hogy honnan jönnek bizonyos reakciók sokat segít abban, hogy megértsük a velünk történteket, és reálisabban lássuk azokat.
Veled történik, de nem rólad szól
Az ún. ‘egocentrikus torzítás’ a szociálpszichológiában ismert fogalom. Azt jelenti, hogy mivel a saját világunk középpontjában mi magunk állunk, ezért a saját értelmezésünkben dolgozzuk fel a bennünket ért eseményeket, hatásokat.
Amin tulajdonképpen nem is lehet csodálkozni, hiszen mindez evolúciós okokra vezethető vissza. Minél inkább a saját képünkre formáljuk az eseményeket, annál jobban el tudjuk fogadni azokat. Így illesztjük bele a velünk történteket abba a narratívába, amit az évek során kialakítunk önmagunkról, és a világról.
Fontos azonban felismerni, hogy nem minden szól rólunk :-). Az egocentrikus torzítás egy pontig valóban a javunkat szolgálja, hiszen segít értelmezni a velünk történteket. Előfordulnak azonban helyzetek – attól függően, hogy éppen mennyire vagyunk jól – amikor hajlamosak vagyunk a másik fél legapróbb (általában kedvezőtlen) megnyilvánulását is önmagunkra vonatkoztatni.
Például ‘nem hívott vissza, mert nem akar velem találkozni’. Vagy ‘biztosan azért volt olyan ingerült reggel, mert valami baja van velem’ – és a sort sokáig lehetne folytatni.
Amikor ilyen módon próbáljuk ‘olvasni a másik gondolatait’ akkor hasznos lehet, ha nem fogadjuk el a következtetéseinket automatikusan igaznak. Ilyenkor érdemes más lehetséges magyarázatot keresni. Gondoljuk végig például, hogy amikor morcosak vagyunk reggel, akkor annak vajon mindig a másik fél az oka? 🙂
Néha persze előfordulhat ez is, de az esetek többségében számtalan más, valószínűbb oka lehet…
Mégis, kinek az elvárásai?
Az élet egyik legnehezebb leckéje megtanulni azt, hogyan tudunk a saját értékeinkkel összhangban élni. Úgy, hogy ne alkalmazkodjunk erőn felül mások elvárásaihoz, de nyitottak maradjunk az újra.
Ugyanakkor ez nem könnyű. Jól kell ismernünk magunkat, tisztában kell lennünk azzal, hogy mit szeretnénk, hogyan akarunk élni. Tudnunk kell mi az, ami nem illik hozzánk, a személyiségünkhöz még akkor sem, ha jó lehetőség, vagy kézenfekvő lenne.
Hajlamosak vagyunk nagy döntésekben is másokhoz alkalmazkodni – például a családi vállalkozás átvétele, továbbtanulás, gyermekvállalás. Ami akár jól is alakulhat…. Sok esetben azonban visszaüthet ha valaki más, a család, a társadalom elvárásainak próbálunk megfelelni, és hozunk meg döntéseket fontos dolgokról.
Abban, hogy mennyire alkalmazkodunk mások elvárásaihoz nagy szerepe van annak, ahogyan önmagunkat látjuk, amennyire tisztában vagyunk a saját értékeinkkel, vágyainkkal. Ha a belső énképünk viszonylag stabil, akkor sokkal inkább merünk a saját elképzeléseinknek, normáinknak megfelelően dönteni.
Ha azonban a kontroll inkább kívül van, azaz mások véleményétől függ az önértékelésünk, akkor előfordulhat, hogy olyan döntést hozunk, ami nem a sajátunk (és később talán meg is bánjuk).
Optimális esetben kialakul egyfajta egyensúly. A belső énképünk és értékrendünk lényegében stabil marad az idő múlásával, másban azonban képesek vagyunk rugalmasak lenni, alkalmazkodva a körülöttünk lévő világhoz. Azaz tisztában leszünk azzal, hogy mit szeretnénk és mi az, ami nekünk megfelel – de nyitottak maradunk az újra is :-).
Fontosabb döntések előtt éppen ezért érdemes feltenni magunknak a kérdést: Mit is szeretnék valójában? Miért lenne ez nekem jó? Ha nem érezném valaki/valami felől az elvárást, akkor is így döntenék? Milyen más lehetőségeim lennének?
Reziliencia, azaz rugalmasság és alkalmazkodás
A világ folyamatosan változik körülöttünk – gyorsabban is, mint ahogy szeretnénk. Éppen ezért lehet, hogy egy döntésünk megállta a helyét akkor, amikor meghoztuk, de az idők során újra kell gondolnunk azt.
Talán sosem volt ennyire fontos a reziliencia, a rugalmas gondolkodás. Hiszen bármennyire is kötődünk érzelmileg egy-egy döntésünkhöz eljöhet az a pont, amikor ez az állandóság rugalmatlansággá válik. Ahogy halad előre az idő (és korosodunk:-) egyre inkább hajlamosak vagyunk a már bevált gondolkodási mintáinkhoz, elképzeléseinkhez ragaszkodni. Sokszor észre sem vesszük, mennyi minden változott időközben.
És ez nemcsak a nagyobb döntésekre igaz hanem arra is, ahogyan önmagunkra tekintünk. Lehet, hogy egyszer régen úgy gondoltuk (és talán úgy is volt), hogy egy élethelyzet, kapcsolat, döntés ott és akkor helyes volt, de azóta változott a világ, és benne mi magunk is.
Éppen ezért nagyon fontos megőrizni a nyitottságunkat és az új helyzetekre ítélkezés nélkül, kíváncsisággal tekinteni. Persze ezt nem mindig könnyű megállni:-). Hiszen ahhoz, hogy az új információkat befogadjuk sokszor felül kell írni a már meglévő tudásunkat, véleményünket. Azaz, meg kell találnunk a módját annak, hogy az új információkat befogadjuk anélkül, hogy ütközzenek a korábbiakkal (és kialakuljon a kognitív disszonancia jelensége).
A kognitív flexibilitás
Kutatások bizonyítják, hogy a kognitív flexibilitásnak nagyon fontos szerepe van abban, hogy mennyire leszünk sikeresek az életben. Beleértve azt is, ahogyan önmagunkra tekintünk, amennyire egyensúlyban, ‘jól’ vagyunk magunkkal.
Mit is jelent ez? A kognitív flexibilitás, vagy kognitív rugalmasság azt jelenti, hogy képesek vagyunk gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni a változásokhoz. Ezt pedig úgy tudjuk megtenni, ha folyamatosan figyeljük, monitorozzuk önmagunkat és a környezetünket – ha pedig úgy találjuk, hogy szükséges, akkor változtatunk a viselkedésünkön, a véleményünkön.
Azaz tulajdonképpen azt a képességünket jelenti, ahogyan az új, váratlan helyzetekhez alkalmazkodunk. Nem is kell nagyban gondolkodni, hiszen a mindennapjaink során számtalan esetben van szükség újratervezésre. Például kiderül, hogy azt a pozíciót, amit szerettünk volna megpályázni, már betöltötték – ezért másban kell gondolkodnunk. Vagy éppen nincsen az a hozzávaló a boltban, ami a vacsorához kellett volna. Ilyenkor az első, automatikus reakciónk a bosszankodás, pedig ha ehelyett újratervezünk, akkor azzal a kognitív flexibilitásunkat (is) erősítjük :-). Nem beszélve arról, hogy elkerülhetjük a felesleges bosszankodást.
Próbálj ki valami újat, kapcsolódj önmagadhoz
A kognitív flexibilitás egészen egyszerű, és mindenki számára elérhető módon is fejleszthető: leginkább úgy, hogy időnként kipróbálunk valami újat, vagy tanulunk valamit.
Ma már nagyon sok lehetőség van a tanulásra, új ismeretek szerzésére. Legyen az valamilyen kreatív tevékenység, egy-egy workshop vagy online tanfolyam, vagy akár egy olyan könyv elolvasása, ami új perspektívát nyithat meg számunkra.
A lényeg a nyitottság és kíváncsiság: minél inkább képesek vagyunk ezeket megőrizni, annál rugalmasabban tudunk majd reagálni a váratlan helyzetekre is.