Belső kritikus hangunk – honnan ered és hogyan kezelhetjük?
Mindannyiunknak vannak jobb és rosszabb napjai. Talán neked is ismerős a helyzet, hogy egyik nap bármire képesnek érzed magad, másnap viszont elég egy apróság, hogy kibillentsen az egyensúlyodból és bizonytalannak, tehetetlennek érezd magad.
Bármennyire is nyugtalanítónak tűnik, az érzéseink ilyesfajta hullámzása egy cseppet sem ritka. Hiszen a saját magunkról alkotott képünket gyakran nem is az befolyásolja ami valójában történik az életünkben. Hanem sokkal inkább az a belső, általában negatív szűrő, amit belső kritikus hangnak szoktak nevezni.
Mi is az a belső kritikus hang?
Egy önmagunkkal és másokkal szembeni vélekedés, negatív belső minta. ‘Ő’ a felelős azért, ha saját magunkról, a viselkedésünkről a valósághoz képest negatívabban, torzítottan vélekedünk.
A belső kritikus hangunk önkorlátozó gondolatok, attitűdök és kritikus kérdések formájában is felbukkanhat a gondolataink között.
Honnan ered?
Mindannyiunknak van belső kritikus hangja. Olyan, negatív korai élettapasztalatokon, vagy mások vélekedésén alapul, amelyeket igaznak fogadtunk el és belsővé tettünk. Ezek a tapasztalatok pedig nagymértékben hozzájárultak az identitásunk kialakulásához.
A korai években kapott szeretet, biztonság és elfogadás erősítik az önbizalmunkat és hozzájárulnak ahhoz, hogy pozitívan vélekedjünk magunkról. Ha viszont fájdalmas, rossz dolgok történnek velünk, akkor természetes önvédelmi mechanizmusként megmagyarázzuk azokat magunknak. Ezt pedig nem tudjuk másképpen megtenni mint úgy, hogy belsővé tesszük a negatív élményeket. Azaz saját magunkat is ezen a negatív szűrőn keresztül kezdjük el látni.
Ha a szüleinkkel vagy a hozzánk közel állókkal fájdalmas rossz tapasztalataink vannak, akkor ezek mind-mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a negatív belső hangunk megerősödjön. Egy elhanyagoló vagy elutasító szülő mellett felnőve úgy érezhetjük, hogy jelentéktelenek, kevéssé fontosak vagyunk. Ha pedig gyakran kritizáltak bennünket, akkor könnyen kialakulhat a ’nem vagyok elég jó’ érzése.
Felnőve pedig belső kritikus hangként hordozzuk magunkkal ezeket az érzéseket. A nehézséget leginkább az jelenti, hogy mivel már egy korai életszakaszban belsővé tettük ezeket a vélekedéseket, sokszor meg sem kérdőjelezzük azokat. Ezért igaznak fogadjuk el a magunkkal kapcsolatos negatív gondolatainkat – hiszen az eredőjükkel nem vagyunk tisztában.
Hogyan befolyásolja az életünket?
Érdekes és talán kevésbé ismert, hogy a belső kritikus hangunk amellett, hogy felelős a cselekedeteink és önmagunk megkérdőjelezéséért, trükkös módon időnként ezt megnyugtatásnak ‘álcázza’.
Nézzünk meg erre egy példát:
Amikor például szorongunk egy helyzettől, akkor először bekapcsol egy automatikus gondolat. Mely szerint erre nem vagyunk alkalmasak, nem tudjuk megcsinálni, nincs értelme belekezdeni. Nagy nehezen meggyőzzük magunkat, hogy ez nem igaz. És belekezdünk abba, amitől tartottunk vagy belemegyünk egy helyzetbe, ami kevésbé komfortos.
Ám ekkor ugyanez a belső kritikus hang elkezd nyugtatgatni is bennünket. ‘Lehet, hogy érdemes még várni’ vagy ’majd legközelebb’, esetleg ’semmi baj nincs azzal, ha nem most, jobb is lesz várni egy kicsit..’.
Azaz először elbizonytalanít, ám amikor végre megpróbálnánk figyelmen kívül hagyni akkor meggyőz arról, hogy jobb, ha marad minden a régiben.
Összefoglalva, ha a korai éveinkben azt tanuljuk meg magunkról, hogy nem vagyunk elég fontosak vagy szerethetők, akkor ezt a sémát továbbvisszük a későbbi életszakaszainkba is. Így nagyon érzékennyé válhatunk arra, hogy például mások mit gondolnak rólunk, milyennek látnak bennünket – és a legkisebb negatív visszajelzés is erős érzelmeket válthat ki belőlünk.
Sőt, sokszor nem is kell negatívnak lennie a visszajelzésnek. Elegendő egy apró figyelmetlenség ahhoz, hogy azonnal azt gondoljuk, nem vagyunk elég jók, elég fontosak a másiknak. Ilyenkor bekapcsol a negatív szűrőnk és figyelmen kívül hagyjuk a lehetséges reális, kevésbé magunkra vonatkoztatott magyarázatokat (például a másik csak fáradt volt).
Nem is tudatosítjuk
A belső kritikus hangunk azért tud akkora hatással lenni az életünkre, mert túlnyomórészt a tudattalanban működik. Nem vagyunk tudatában annak, hogy honnan ered és legtöbbször eszünkbe sem jut, hogy megkérdőjelezzük ezeket a gondolatokat.
A fennmaradásukat pedig nagymértékben segíti az úgynevezett megerősítési torzítás, amely azt jelenti, hogy ha valamiről van egy meggyőződésünk, akkor tudattalanul is azokat a helyzeteket keressük, amelyek visszaigazolják azokat.
Hogyan lehet mégis észrevenni, tudatosítani a belső kritikus hangunkat és végül megtörni az ördögi kört?
Az első lépés az, hogy a tudattalanban működő ’belső kritikus hangot’ felismerjük és tudatos szintre kerüljenek ezek a gondolatok, érzések…
Ami annyit jelent, hogy nem tekintjük feltétlenül igaznak ezeket a gondolatokat. Azaz elfogadjuk és tudatosítjuk magunkban, hogy a belső hangunk nem a jelenre adott reflexió, nem egy valós értékelése a helyzetnek. Sokkal inkább régmúlt beidegződések, félelmek bekapcsolása minden olyan helyzetben, amelytől tartunk vagy ami eltér a megszokottól.
Ezután pedig ahelyett, hogy elutasítanánk vagy haragudni kezdenénk a belső kritikus hangunkra elfogadjuk a létezését. Hiszen egyszer régebben, egy korábbi életszakaszunkban ez volt a megküzdésünk eszköze.
Az egészséges önértékelés
Mit is jelent ez? Az önértékelésünk leginkább úgy határozható meg mint az, ahogyan magunkat látjuk. Meghatározza azt is, amit és ahogyan a bennünket ért tapasztalatokat értékeljük. Így ha például úgy nagyjából rendben levőnek tekintjük magunkat, akkor a rossz tapasztalatokat sokkal inkább helyükön tudjuk kezelni, és nem fogjuk mindenért magunkat hibáztatni..
Ez persze nem jelenti azt, hogy innentől kezdve semmilyen kihívás vagy probléma nem fog adódni.Sokkal inkább azt, hogy reálisabban, egészségesebben fogunk hozzájuk állni és önmagunkat sem fogjuk mindenféle negatív jelzővel illetni, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan elképzeltük.
Ezzel szemben ha gyengének, döntésképtelennek és úgy összességében ’nem rendben levőnek’ látjuk magunkat, akkor bármilyen kihívás elé kerülünk, az első reakciónk az lesz, hogy megijedünk tőle.
Az egészséges énkép magában foglalja azt, hogy:
- Tisztában vagyunk az erősségeinkkel és a gyengébb oldallal is, elismerjük azt, ha valamiben jók vagyunk de nem ítélkezünk saját magunk felett azért, amiben gyengébbek vagyunk.
- Képesek vagyunk dönteni – és akármilyennek is bizonyul végül ez a döntés, felelősséget vállalunk érte.
Hogyan kezdjük el a változást?
Még ha tisztában is vagyunk vele és fel is ismerjük a belső kritikus hangunkat, az nem fog egyik napról a másikra eltűnni.
Ha azonban tudatában vagyunk az eredőjének és annak, hogy ez egyfajta a válasz a korábban (akár gyermekkorunkban) bennünket ért hatásokra, akkor valamivel máris könnyebb elfogadni a létezését.
Ha egy nehezebb élethelyzetbe kerülünk, amelyet szeretnénk jól kezelni, akkor az első lépés az lehet, hogy megpróbálunk egy lépést hátrább lépni és távlatból tekinteni a történésekre – és a gondolatainkat is megvizsgálni és nem automatikusan igaznak elfogadni.
Érdemes naponta gyakorolni azt, hogy egy lépést hátralépünk és nem fogadjuk el automatikusan az összes gondolatunkat.
A belső kritikus hang már ettől is ’elhalkulhat’, további gyakorlással pedig egyre kisebb szerepet tölt majd be az életünkben. Ehhez egy kis segítséget találsz a Belső utakon online minikurzuson!
BELSŐ UTAKON
online tanfolyam
Érezted már úgy, hogy a vissza-visszatérő negatív gondolataid, korlátozó hiedelmeid megakadályoznak abban, hogy ki tudd bontakoztatni mindazt, ami benned rejlik?
Szeretnék segíteni abban, hogy új szemlélettel tekints a ‘belső kritikusodra’ és elindulj azon az önismereti úton ami egy jobb, teljesebb élethez vezet!